Apámat keresem de sajnos a nevén kivül semmit nem tudok róla. Feltudom keresni enyire kevés információval? Ha igen akkor hol? 10honapos voltam a válásnál. és egy fényképsincs róla.

Valamivel több adattal kerestem apai nagyapámat, és nagyon bizalmatlanok voltak szinte mindenhol. Ha csak anyakönyvi kivonatod van, a budapesti anyakönyvi hivataloknál el se kezd!

A személyi adatok védelme miatt nem mondhatnak semmit sajnos, hivatalosan sehol.

Pedig apu születési anyakönyvi kivonata nálam van, ez sem elég!! Mivel az eredetit apu elvesztette, neki lehet hogy volt valami papírja még (ő már nem él), mert kapott egy másolatot. Ez azonban kevesebb adatot tartalmaz, mint az eredeti, mert a jogszabályok változása miatt már más formula volt. Nem szerepelnek az apának (akit keresünk) a részletes adatai. Ezek korábban a kiadott anyakönyvi kivonaton voltak (1951), és egy hivatali példányon is, ami átkerült más részlegre, így amikor a másodikat kiállították, azt a kevés adatot tartalmazóról állították ki. Így az a furcsa helyzet állt elő, hogy sem a hivatali, sem a kiadott példány nem tartalmaz több adatot, csak a nevét! Mert a szabályok változtatásánál az azokat megalkotók erre nem figyeltek!! Persze a másik részlegen (népességnyilvántartó) utána tudnak nézni, de ezt nem teszik magánszemélyeknek, hanem azt javasolták, hogy forduljak ügyvédhez, amit fizethetnék a saját zsebemből, és ő LEHET, hogy ki tud deríteni valamit!

Egy jótanács: sajnos a csalók, adatokkal visszaélők ennél többre mennek! Úgy kell csinálni már az elejétől, hogy okosan kitalálsz történetet, és akkor megtudod ingyen is. Szomorú, de ha becsületesen csinálod, mint én, akkor zárt ajtókkal találkozol és bizonygatod az igazadat, úgy beszélnek veled, hogy sírva fakadsz, és az ég világon semmit sem tudsz meg! Eleve azt gondolják, hogy Te vagy a rossz, aki miatt nem volt eddig kapcsolat köztetek, csak meggazdagodni akarsz, mi másért kutatnál.

(Hozzáteszem, ami jár, az jár, mindenkinek van egy apja + 2 nagyapja, és öröklés szempontjából nem helyettesíti más a személyét. Ez nem mocskos dolog, mint ahogy a hivatalok dolgozói hozzáállnak, ugyanis helyetted az államra száll az örökséged.)

Végső elkeseredésemben egy nálam okosabbtól tanácsot kértem, aki kitalált történettel, lazán, nevetve megtudott több mindent 1 hét alatt. Ha a felsőbb hivatalokból telefonálnak, vagy magasabb rangú személy, akkor is megnyílnak az ajtók. Az ismerősöm egy ilyen személy, a 2 együtt működött!

Hivatalos út: a levéltárban és egyházaknál is vannak infók, ha vallásos volt, ez is egy jó kiindulópont. Ha anyagilag is megéri, érdemes ügyvédhez fordulni!

Én nagyon meg tudlak érteni, hogy nem mersz nagyon kérdezősködni a családon belül, mert ez szinte minden ilyen esetben így van, ezt csak azok tudják megérteni, akik átélték! Mégis azt javaslom, bármilyen kellemetlen, próbáld meg! Az ember nem akarja az érintettek érzéseit felbolygatni, ráadásul ha kérdezősködik, mintha nem akarnának beszélni róla, elterelik a témát, nagyon nehéz bármit is kiszedni belőlük. Ezt senki nem hiszi el, aki nem élte át. Érvelj racionális dolgokkal, pl hogy ha egyszer örökségre kerül sor, mástól nem örökölsz helyette (és ki tudja...)

Apu ugyanígy volt: anyja (a nagymamám) semmit sem mondott, csak azt tudta meg, hogy melyik közép-dunántúli községben élt (él?) az apja. És a nevét a saját anyakönyvi kivonatából. És képzeld el, amikor katona volt, oda hívták be, ahol született (Bp), és ott "véletlenül" volt egy katonatársa abból a községből, ahol az apja élt. Mint kiderült, még mindig ott élt, ahol akkoriban, amikor mamával kapcsolatban voltak. És ettől a katonatársától rákérdezett, ismer-e ilyen nevű embert, és ekkor derült ki, hogy megtévesztésig hasonlított apu az apjára! Így a katonatárs útján tudta meg a pontos címét, így vette fel vele a kapcsolatot.

Ezután soha többet nem keresték egymást... nem tudom, miért..., mert nekünk, a mi generációnk előtt már ugyanúgy elhallgattak mindent, mint mama tette apu előtt...

Az embereknek fogalma sincs róla, hogy mit él át az, akinek egy családtagját eltitkolák előtte... Olyan, mint egy hiányzó végtag "érzése": ott van, érzed, nem tudod csak úgy kitörölni!! Hiába gondolják azok, akik tudják az igazságot, hogy ez nem lényeges, nem tudsz semmit kezdeni vele! Ez az érzés nem hagy nyugodni!

Ha érdekel, Bert-Hellinger féle családfelállítás foglalkozik a lelki oldalával!

Azt javaslom, hogy amíg teheted, kitartóan érdeklődj édesanyádtól, más rokonoktól. Gyűjts számukra elfogadható érveket, hogy miért jó, ha tudod, ki ő. Próbálj meg őszintén, szeretettel közeledni édesanyád felé, mutasd ki, hogy szereted és tiszteled benne,hogy vállalt, felnevelt. Megtudni, miért nem akar róla beszélni, mert lehet, hogy csak nem akar elveszíteni, vagy ki tudja... Tudnia kell, hogy ez nem változtat a kapcsolatotokon! Lehet, hogy nem mondják meg így se, szerintem ne add fel! Az embernek olyan érzése van a rokonok reakciójából, mintha tilos dolgok után kutatna, nekem szinte lelkiismeretfurdalásom volt. Mai fejjel jobban szem előtt tartanám, hogy jogom van megtudni, kinek a vére folyik bennem...

Készülj fel rá, hogy bármi oka lehet édesanyádnak, pl. lehet, szégyenli vagy úgy érzi, valami hibát követett el, ki tudja! El tudod-e fogadni, hogy akármiért is, így alakult, és nem haragszol majd rá, ha olyasmi ok van a háttérben?

12.24es

Ha édesanyádtól semmit sem tudsz meg, bonyololultabb, de még mindig esély a megyei levéltár, és egyházi úton a plébániai hivatalban. Ha megkereszteltek, a kereszteléskor is felírnak adatokat az apáról.

12.24es

Hát nem tudom... azért a plébánián, ahol megkereszteltek, utánanéznék, hogy felírták-e az apa adatait, mert lehet, hogy akkor is fel kell írni, ha nem voltak már együtt a szüleid (?)... (Mit változtat ez a keresztelési dolgokon, hogy ők együtt vannak-e vagy nem, miért nem kellene felírni az apja adatait?)

Tudom, ezt úgy érzed, mintha anyukádat "hátbatámadnád", hogy akarata ellenére kutatsz édesapád után. Mégis, ezt is meglépném, ha más nem használ, de persze Te tudod!

Legelőször persze próbálnám úgy, hogy neki is jó érzés legyen, hogy vele megértetni, hogy ez a dolog nem hagy nyugodni, csak őszintén és a szeretetedet kimutatva! Ez a kapcsolatotoknak is jót tesz, bizalmasabb lehet. Ha sehogy sem mondja meg és sikerül ezt a nyugodt hangnemet megtartani, akkor megmondanám, hogy ne haragudjon meg, de Te minden tőled telhetőt meg fogsz tenni, hogy megtudd, ki ő, mert úgy érzed, ehhez jogod van.

És az ismerősök, akik mondták, hogy rendes ember, tőlük valamit megtudni? Talán azt, hogy akkor hol dolgozott, honnan költözött anyukádhoz? Hogyan reagálnak az ismerősök?

Testvéreid ismerik az édesapjukat? (Ha ők nagyobbak, emlékeznek a Te édesapádra?)

Hogy anyukád miért nem mondja meg, annak "nehéz" oka is lehet, fel vagy készülve erre is?

Szorítok Neked!

Ha úgy érzed, még akik ismerték, ők is elhallgatnak valamit, akár még az is lehet, hogy ismered, köztetek él, csak nem fedi fel magát, mert mondjuk rokonotok?! Csak fantáziálok: akár anyukád vérrokona is lehet. Ha nagyon elszánt vagy, és ilyesmi kiderülne, ezt nem egyszerű elviselni... Tényleg készülj fel "lelkileg". Megint a családállítás jutott eszembe, nézz utána, mi ez, szerintem ez is segíthet a lelki oldalát, azt a "hiányzó végtag érzést" rendbe tenni, még anélkül is, hogy megismernéd apádat, de erre előtte azért kérdezz rá a családállítást végzőtől, így van-e.