Az édesanyám beteg, segítségre van szüksége. Hogyan tovább?
Édesanyám 3 évvel ezelőtt többszöri agyvérzést kapott, ami után gyakorlatilag vegetál. Teljesen lebénult, hol abszolút nem reagál semmire, hol teljesen tiszta a tudata és apróbb mozdulatokra képes. Az orvosok segíteni nem tudnak rajta, csak szinten tartják az állapotát amennyire lehet.
Elég kacifántos az életünk. Amikor ilyen helyzetbe kerültünk éppen elköltözni készültem, persze így megváltozott a véleményem. Itthon maradtam és a család együtt oldotta meg a helyzetet, közösen ápoltuk anyukámat, majd amikor dolgozni kezdtem ápolót vettünk fel mellé az anyagi vonzatát ennek szintén közösen vállalva. Ő azóta is hűségesen velünk van és őszintén rengeteget köszönhetek/köszönhetünk neki. Már inkább családtag, mint alkalmazott.
Amint rendeződött a család sorsa, apu lelépett... Anyagilag és lelkileg is támogat, ígéretet tett arra, hogy ez így is lesz, amíg szükségünk van rá, de mint családra, már nem kíváncsi ránk. Talált magának új párt, aki persze az anyagi segítséget nehezményezi, így nem tudom erre meddig számíthatunk. (Enélkül az ápoló munkáját nem valószínű, hogy tudnám finanszírozni)
A barátaim leszakadoztak, mert nem volt időm rájuk, egyedül a párom maradt nekem. Szeretnénk összeköltözni és elkezdeni a közös életünket, amibe nekem bele fog tartozni az anyukám is örökre, de ő ezt nem így gondolta. Jól elvannak, de nem akar együtt élni vele és ezt ma egyértelműen a tudtomra is adta. Még is mit csinálnék vele?? Nem fogom beadni egy intézetbe, hogy ismeretlenek között legyen, csak mert a páromnak nem tetszik ez a helyzet. Utálja a gondolatot is, hogy egy "idegen" emberrel (az ápoló hölgy) és az anyukámmal kelljen együtt élnie, aki ilyen állapotban van. Én pedig utálom amiért ilyen helyzetbe hoz és úgyérzem teljesen kicsúszik a talaj a lábam alól. Már senkim nincsen, akire számíthatok. Az egyetlen ember, akire bármikor bármiben számíthattam csak vegetál, akire pedig az utóbbi 5 évben az életemet bíztam, most közöli, hogy csak anyu nélkül kellek neki!? Ha választás elé állít egyértelmű lesz a döntésem, de én ezt már nem tudom hogy élem túl... :'(
26 éves vagyok, az édesanyámat kis híján elvesztettem, a családom tönkrement és szétszakadt, a barátaim leszakadoztak és most úgy tűnik a kapcsolatomnak is annyi... A "tökéletes" életem 3 év alatt apró darabokra hullott és én nem tehettem ellene semmit. Hogy lehet ezt ép ésszel feldolgozni? :'(
válasza:Nagyon sok ápoló vállalna szerintem ott lakásért cserébe felügyeletet. Persze némi pénzkiegészítéssel.
Vagy ez már nem fér bele a keretbe?
Az ápoló hölgynek, aki nálunk dolgozik nincs családja, adtunk neki egy kis szobát, gyakorlatilag itt él. Nem fizetünk és nem is kér annyit, amennyit szerintem megérdemelne. A munkája mellett van, hogy nekem is főz mire hazaérek, bevásárol, ha belefér az idejébe a háztartást is vezeti, kitakarít és mindezek mellett úgy bánik az édesanyámmal, mintha a sajátja lenne. Legalábbis amikor én ott vagyok biztosan! A pluszokat sosem kértem tőle, de olyan lett nekünk, mintha a nagymamám lenne.
Valószínűleg ennyiből már egy szerényebb intézet is kifutná, ha a plusz rezsi és étel költséget is beleszámolom, bár nem tudom milyen árban vannak. Én viszont úgy gondolom, hogy amíg ez így megoldható, addig én jobban szeretném, ha anyukám itthon lenne velünk.
Más lenne a helyzet, ha nem tehetnénk ezt anyagilag meg (bár akkor az intézetet sem valószínű, hogy tudnánk fizetni). Ha nem tudnék eljárni dolgozni, fogalmam sincs mi lenne.
Megértem az indokokat az intézet mellett, de nem érzem egyenértékűnek a mi helyzetünket azzal, mintha non stop nekem kéne anyut ápolnom. Ő is sokat hangoztatta, hogy nem akar a terhünkre lenni, ha egyszer ilyen állapotba kerül, de abszolút nem érzem, hogy terhemre lenne. Inkább csak megszakad a szívem, ha belegondolok milyen volt évekkel ezelőtt és milyen most. :(
Most jól megvagyunk, jó állásom van, jó fizetéssel, jó helyen lakunk. A házat akadálymentesítettük apuval még az első évben, anyukámnak csináltunk egy speciális fürdőszobát a régi fürdő helyén, mondhatni egy külön kis elszigetelt lakrésze van, ahol anno a mi "lakosztályunk" volt a testvéremmel.
A lehető legkényelmesebb az lenne, ha maradnánk, a párom munkahelye sincs messze, az enyém sem, a ház alkalmas arra, hogy azért mégse legyünk anyuval összezárva, de még is itt van velünk. Kérdeztem, hogy a házzal van-e baja, költözzünk-e máshova, nem, neki a házzal nincs problémája.
Anyu betegségének kezdete óta mindenben mellettem állt a párom, segített, ha kellett cipelte velem anyut, ha kellett, tornáztattuk, lelkes volt, örült, hogy segíthetett. Tudom, hogy nem 4-esben képzelte el az életünket, énsem... de ha ilyen helyzetbe kerültünk, akkor hálát adok a sorsnak, hogy anyu még velem lehet és amíg van egy ilyen jó ember (ápoló), aki ennyit segít nekünk, addig nem fogom idegenek kezébe adni. Ebben nem is vagyok hajlandó engedni, ha ezért vége lesz a kapcsolatomnak, akkor sem. :(
válasza:Ezt ma láttam fb-on,szerintem pár kommentelő elgondolkodhatna ezen,hogy miért is nem a pasinak kell az 1. helyen állnia!!!!
"Szeresd!
Amikor azon gondolkozol, hogy egyre idősödő szülőd ápolását idegenre bízod, emlékezz egy pillanatra: ki várt haza kitárt karokkal az iskolából?
Ki volt az, aki megdicsért az első piros pontért?
Amikor azt mondod: nincsen elég időd, kapacitásod, hogy ellásd– gondolj arra hány éjszakát virrasztott veled, mikor beteg voltál!
Amikor nyomaszt a terhe, hogy folyton panaszkodik: jusson eszedbe az első szakításod– ő fogta a kezedet, ő segített elhinni, hogy az élet megy tovább, és erőt adott, hogy elhidd még nagyon boldog lehetsz.
Ha ólomsúlyként nyomja lelkedet, hogy mindent százszor megkérdez hiába, elfelejti: emlékezz a bölcseletekre, amikre gyerekként hiába intett, nem tudott megóvni téged saját kudarcaidtól, bukásaidtól, s ha gödörbe léptél: mégis ott volt veled.
Amikor napok óta nem eszik, ez sem, az sem kell neki– jusson eszedbe hányféleképp próbálta veled megszerettetni a spenótot, még sem kellett, végül mosolyogva palacsintát sütött neked.
Amikor a halálról remegve, elcsukló hangon beszél, mert ez a legnagyobb félelme…emlékezz a benned élő gyerekre, aki oly sokáig nem tudott lámpa nélkül elaludni…
Légy te számára fény az éjszakában, fogjad a kezét! Szeresd!
…mert mikor örökre lezárja jóságos szemét már késő kimutatnod az elmulasztott szeretetet…"
válasza:Így van!Én csak azt tudom tanácsolni,hogy amennyire csak tudod,fejezd ki anyukád felé a szereted.Sosem tudhatod,mi lesz holnap...
A párodnak meg el kell fogadnia a jelen helyzetet,még ha nem is így képzelte el az életeteket,ha valóban szeret.
Minden elismerésem a tiéd,ha szeretnél beszélgetni írj nyugodtan privibe! :)
válasza:Hát ez nagy próbatétele egy kapcsolatnak, hogy ilyen helyzetben melléd áll-e, vagy sem.
Ha netán veled is átmenetileg baj történne, akkor téged is elhagyna?
válasza:A párodnak meg ezt üzenem:
Azért van síró, hogy vigasztald,
és éhező, hogy teríts asztalt.
Azért van seb, hogy bekösse kezed.
Vak, elhagyott azért van, hogy vezesd.
Azért van annyi árva, üldözött,
hogy oltalmat leljen karod között.
Azért roskadnak más vállai,
hogy terhüket te segítsd hordani.
Az irgalmat kínok fakasztják,
s mélység felett van csak magasság.
Ha más gyötrődik, vérzik, szenved,
azért van, hogy te megmutathasd:
mennyi szeretet van benned.
Megmutattad már néha legalább?
Enyhült, szépült-e tőled a világ?
Vagy tán kezedtől támadt foltra folt?
Ott is, hol eddig minden tiszta volt?
Mi vagy? Vigasznak, írnak szántak,
menedéknek, oszlopnak, szárnynak.
Valahol rég – siess, keresd! –
ki van jelölve a helyed,
s csak ott leszel az, aminek
Isten rendelt. Másként rideg,
céltalan lesz az életed.
Mag leszel, mely kőre esett,
elkallódott levél leszel,
mely a címzetthez nem jut el.
Gyógyszer, amely kárba veszett,
mit sosem kap meg a beteg.
Rúd leszel, de zászlótalan,
kalász leszel, de magtalan,
cserép, miben nincs virág,
s nem veszi hasznod sem az ég,
sem a világ.
(Bódás János)
A Hellinger-féle családfelállítást ajánlom. Ott talán nem csak rajtad, hanem édesanyád betegségén is tudnak segíteni.
Ez a tanárnő nem régen költözött Budapestre, éppen kiépíti a terápiás lehetőségeit. Rajtam nem egyszer segített, amíg élek, hálás leszek neki.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!