Hányan vannak itt akik hasonló ideológiával rendelkeznek: iskola, munka, család, nyugodt élet Pont? Vagy van itt olyan aki: lent?

Jó olvasni olyan véleményeket, mint az elsőjé. Ugyan lányként, de én is mérnöknek tanulok és bizony sokszor átfut az agyamon, hogy hogyan lehet a családot és ezt a pályát összeegyeztetni, hiszen az egyetemi mérnökök körében csak azt látom, hogy innen oda rohannak, onnan meg amoda és fejben kiszámolva is jól látszik, hogy a családjukkal max este 10-től, reggel 7-ig vannak. Na ez az az életforma, amit én nem szeretnék, viszont azt sem, amit második verzióként említettél.

Számomra fontos az, hogy legyen egy férfi az életembe, akivel támaszai lehetünk egymásnak, aki mellé lefeküdhetek este. Az sem kérdés, hogy szeretnék-e gyerekeket. Ettől függetlenül a karrierem is fontos lesz és mindennél jobban vágyom arra, hogy ezeket össze lehessen normálisan egyeztetni.

Egyébként faluról származom, de a szüleim is diplomások, mindig is azt nevelték belém, hogy dolgozni kell és magamért tanulok, nem másért. Sosem mondtak és nem is mondanának olyat, hogy értük vagyok én a világon, az más kérdés, hogy én úgy gondolom, hogy értük IS vagyok a világon és bármikor bármiben számíthatnak rám.

Ellenben nagyon is sok, szintén vidéki ismerősöm van, akikre azért erőltették rá a tanulást, hogy "ne légy olyan szerencsétlen, mint anyád meg apád".

Szia Kérdező!

Olyan kérdést tettél fel, ami engem is foglalkoztat. Nekem nincs bajom a családdal és valójában házsasságpárti vagyok. De valahogy nem tudnám megtenni úgy érzem. Szóval az hogy megnősüljek, családot alapítsak, gyerekem legyen. Valahogy ez nekem félelmetesnek tűnik. Mintha vége lenne valaminek. Úgy érzem, hogy papuccsá akarnak tenni.

Szívesebben képzelek el én is valami karrierista életmódot. Persze nem az üzleti dolgok érdekelnek, hanem én is a tudományban meg a társadalom segítése érdekében szeretnék dolgozni. Csak nem közvetlenül orvosként, hanem inkább mérnökként. De az orvosi oldala is érdekel.

Valahogy most félek is, hogy a karrierista életmód valami miatt nem fog sikerülni. Hogy butának bizonyulok, vagy befognak engem is valami családba észrevétlenül, ahogy tették azt sok más férfival is és egy papucsot készítenek belőlem.

Én télleg nem vagyok családellenes és nem tartom a házasságot sem elavult intézménynek, csak valami félelem van bennem ezzel kapcsolatban. Mintha ki akarnának használni és tönkretenni vagy nyárspolgárrá változtatni.

Engem egyébként nem érdekel az emberek véleménye. A saját dolgommal foglalkoznék. Csak mostanában elég zavart vagyok és mintha mentálisan megrekkentem volna egy kicsit. Ez meg a szakmai fejlődésemen is nagyon meglátszik