Volt már valaki családállítás terápián két császármetszés után?

Fú elég bugyuta hozzászólások is vannak.

Mindegy, összefoglalva írom: 10 éves korig egy gyerek az anyja "meghosszabbítása". A fiú gyerek sok esetben spirituális szempontból az apáé, de a lényeg az, hogy a szülők bajait a gyerekek öröklik, hiába minden dicséret, a tudatalatti dolgozik, és egy gyerek öntudatlanul is érez minden (akár negatív) rezdülést főleg babakorban.

Lehet hogy meglepő dolgot mondok, lehet hogy a családállítás is hasznos lenne, de lehet hogy még inkább hasznos lenne előző életekből hozott blokkoknak utána nézni. Szerintem magával az anyasággal kapcsolatban hordozol valamilyen terhet, még akkor is ha remek anya vagy, a blokkok ott vannak, ezek csak akkor múlnak el ha kioldjuk a lélekből.

Az önbizalomhiányodon is egyértelműen dolgozni kellene. Ismered Forrai Ildikó vagy Filotás Mária adásait, riportjait a lélelktv-n? (youtube-on)

A természetgyógyászod lehet hogy ráérzett 1-2 dologra, de a gyökerét a dolognak nem találta meg, vagy lehet gy ő maga félre értette a jeleket. A császározás az elsősorban nem egy ok, hanem egy okozat, volt oka annak hogy miért nem tudtál gyógyszer nélkül teherbe esni (bár én inkább aviva tornát javaslok Pogány Zsuzsával, ha budapesti vagy, mint gyógyszert, nagyon hatásos, nem fárasztó torna, javaslom próbáld ki)

A császármetszéssel sincs gond, csak tudni kell kezelni, pl hogy a bélbaktériumok nem tudnak megtelepedni a kicsik gyomrában ezért akár évtizedekkel később előtörő bélbetegségek jelentkezhetnek, ezért érdemes erre figyelni. Ajánlom az Emóció nevő nevű italt, de van sok más lehetőség is, a bionom honlapján kérdezhetsz (keress rá google-ban), de nem mindig érkezik egyből válasz.

Kedves anyuka, biztos hogy a legjobbat próbálod nyújtani, és jó anyának tűnsz, sok sikert kívánok a problémák megoldásában!

Ja és még ami eszembe jutott: nem véletlenül gondolsz családállításra, lehet hogy arra is szükséged van, de szerintem ez másfajta probléma, lehetne akár karmikusnak vagy valamilyen előző életbelinek nevezni.

Kedves Kérdező!

Azt szeretném kérdezni Tőled, hogy vársz-e még válaszokat erre a kérdésedre, foglalkoztat-e továbbra is a téma, vagy azóta voltál már esetleg családállításon?

Köszönöm

Vera

Én sem tudom mennyire aktuális még a kérdés, de mivel a válaszadók igen nagy része nem a kérdésre válaszolt, gondoltam leírom a saját tapasztalataimat.

Három császárom volt 4 év alatt és hogy ne legyen túl egyszerű a történet, az első gyermekemet, egy kislányt azonnal el is temettem, majd utána édesanyámat és az egyik barátnőmet... Ez az időszak testileg is és lelkileg is olyan mély nyomokat hagyott bennem, hogy utólag visszanézve magam sem értem, hogyan éltem túl, talán a két fiam tartottak életben, bár életnek egyre kevésbé volt nevezhető, inkább csak vegetálásnak. Folyamatos depresszió, halálfélelem, alvásproblémák, megmagyarázhatatlan lelki fájdalmak töltötték ki a mindennapjaimat, a házasságunk romokban hevert és egyre több viselkedési probléma volt a gyerekeimmel.

2010-ben éppen a születésnapomon keveredtem el életem első családállítására, ahonnan olyan érzéssel jöttem el, mintha a föld felett lebegnék és úgy éreztem megtaláltam a csodát :-) és ami még szebb, hogy eltelt lassan négy év és számomra a családállítás még mindig maga a csoda, minden alkalommal megtalálom ugyanezt az érzést akár saját állításnál, akár képviselőként, akár állításvezetőként, mert azóta a képzést is elkezdtem. Nem tudom hány állításom volt eddig, de igen sok problémánál előjött a császármetszés feldolgozatlansága, ami kihatással van rám is és a gyerekeimre is. (Ha belegondolunk, a szülésben természetes módon két aktív résztvevő van, az anya és a gyerek, és a császármetszés éppen ezt az aktivitást "veszi el".)

Visszakanyarodva a témához, talán a legegyszerűbb, ha leírom mi javult: a halálfélelmem teljesen eltűnt, a depresszióm is sokat javult, bár vannak még most is nehéz napjaim, de már tudom kezelni és tudom, hogy a holnap ettől még csodálatos lehet, az aranyerem visszahúzódott, az alvásproblémáim szinte nullára csökkentek, és a többgenerációsan hordozott családi ízületi gyulladást is viszonylag jól karbantartom. A fiaim viselkedése rengeteget javult, nem azt mondom, hogy semmi gond velük, főleg most, hogy már kamaszkorban vannak, de lassan náluk is helyükre kerültek a dolgok. A házasságomban való változáshoz az kellett, hogy ne csak én, hanem a férjem is elkezdje feldolgozni a saját részét a közös történetünkben, azt hiszem ez lesz a legnagyobb falat. Mindenesetre most már nem táncoltunk a válás határán, megszűntek a nagyon balhés veszekedések és biztosak vagyunk abban, hogy ha esetleg mégsem maradunk együtt, akkor is képesek leszünk békében elválni.

Tudom, elfogult vagyok a családállítást illetően, de ezt vállalom, mert nekem rengeteget segített és mélységes hálával tekintek Hellingerre és minden családállítóra, akivel ez alatt az idő alatt kapcsolatba kerültem és tanulhattam tőlük.