Ha bővül a család, költözés van a legtöbb helyen?

Nálunk is 2 szoba van (kis családi ház), 1 konyha, folyosó, furdo. Van egy kislányunk (2 éves), akinek a kiságya a hálónkban van. Most tervezzuk a második gyereket. Hitelre van a házunk, még 10 év van hátra. Nagyon sokat ujítottunk fel a házon (kulso szigetelés, ablakcsere, bent minden átépítve). Nem azért csináljuk, hogy 1-2 év múlva eladjuk. Legfeljebb pár év mulva építunk hozzá egy szobácskát a gyerekeknek, de nekunk ez így megfelel.

26N

A jólét elengedhetetlen jelének tartják sokan, ha minden gyereknek saját szobája van.

Szinte elvárás. Ezért ragaszkodnak hozzá sokan, még akkor is, ha nem engedhetik meg maguknak, mert félnek a kívülállók véleményétől.

Attól, hogy lesajnálják őket, vagy rosszabb esetben beszólogatnak, hogy "minek neked második kölök, ha még ennyit se engedhetsz meg magadnak".

Én nagy ívből teszek rá, tégy te is így! ;)

Mi most vettünk lakást 44-ből (albi) költöztünk 58 m2 (saját) lakásba.

Tervezzük a másodikat, remélem már úton is van, de még nem teszteltem.

Én mindenképpen külön szobát akartam a két gyereknek. Igaz 6-6 m2, nem túl nagy, nem egy kastélyi gyerekszoba, de jobb, mint ami nekem volt otthon vagy a férjemnek.

Én a nővéremmel voltam egy "szobába", ami átjáró volt a fürdőszoba és a konyha (ott volt a bejárati ajtó) között. Valamint ez volt az étkező is.

Minden percben vágytam egy külön szobára.. ehelyett kaptunk a testvéremmel beépített emeletes ágyat. Na köszi.. pedig lett volna pénz arra, hogy esetleg a tetőteret beépítsék a szüleink vagy elköltözzünk nagyobb házba.

A férjem pedig panelban nőtt fel. 1+fél szobásba a HÚGÁVAL!

Ezt inkább már nem is részletezem!

Tudom, hogy millió+1 ember nő fel így vagy él így, de én akkor is azt tartom egészségesnek, ha az embernek van hova "eltűnnie, bújnia". Van magánszférája és élete.

Béreljetek egy nagyobb lakást, ahol elfér két gyerek is. A saját lakásotokat is ugyanúgy kiadhatjátok, és lesz bevétel.

Ez az egyik legnagyobb hátránya a saját lakásnak, hogy egy adott élethelyzetnek felel csak meg, ha bármi változás van, akkor lehet, hogy már egyáltalán nem is jó.

Én 22 éves vagyok és 11 éves koromig a testvéremmel közös szobánk volt, ő két évvel idősebb nálam és ráadásul nem is egyneműek vagyunk, ő fiú, én lány.

Egy két szobás lakásban éltünk a negyedik emeleten. A szobánk a nappaliból (és egyben a szüleim hálójából) nyílt, én ezt addig nem éreztem problémának. Álmodoztam, hogy milyen jó lenne ha... de most annál jobban tudom értékelni, hogy van saját szobám.

Egyedi bútorokat kaptunk, ugyanolyat a tesómmal, az övé volt a szoba egyik fele, az enyém a másik és szinte tök ugyanúgy nézett ki mindkét oldal. :) Én szerettem és nem éreztem ennek hátrányát. Viszont eljött az idő, hogy egyszerűen kinőttük a lakást és a szüleim úgy döntöttek, hogy lépni kell. Elköltöztünk egy családi házba. Akkor már volt erre megtakarítás és kisebb hitellel indultunk neki a dolognak. A 2 szobából lett 5, mindenkinek saját szobája, teregetős, mindenes szoba és külön egy nappali is, eleinte még elveszve is éreztük magunkat! :D

Szerintem két gyerek olyan tizenpár éves koráig simán elvan egymás mellett. Utána ha van rá lehetőség, akkor jó lépni, mert figyelembe kell venni, hogy ahogy nőnek a gyerekek, egyre nagyobb intim szférára is lesz majd szükségük. Jó ha nem kell az egyik gyereknek a szülőkkel aludni csak mert a másiknak ott alszik a párja pl.

Amikor gyerek voltam, egy szobánk volt hármunknak. 12 éves koromig nem zavart, csak utána, ahogy kezdtem kamaszodni. Akkor elköltöztünk egy nagyobb házba, ez így pont jó volt.

Szerintem amíg kicsik a gyerekek, nem baj, ha nincs külön szobájuk, sőt! Így talán jobban megtanulnak alkalmazkodni.

Mi a párommal most tervezünk lakást venni, de minimum 3 szobásat. 2-3 gyereket szeretnénk, 2 kisgyerek még elfér egy panel kisszobában. Ha jön a harmadik, vagy ha nagyobbak lesznek a gyerekek, akkor veszünk nagyobbat.

Úgy kalkuláltunk, hogy ha minden jól megy, akkor a hitel nagyjából 6-8 év alatt jár le. Utána pár év pihi, esetleg gyűjtögetés, és igen, akkor valószínűleg újra hitelt kell felvennünk, mert a kamasz gyerekeknek tényleg kell a külön szoba.

Szerintem egyébként az lenne az ideális, ha az emberek mindig pontosan akkora lakásban élnének, amekkorára szükségük van (nyilván annak függvényében, hogy mit engedhetnek meg). Ez azt jelenti, hogy egy átlagember minimum 3 lakásban lakik: először egy kicsiben, amíg kicsik a gyerekek, aztán egy nagyobban, ahol mindenkinek van külön szobája, viszont ha kirepültek a gyerekek, akkor értelmes dolog eladni a nagy lakást és megint kicsibe költözni. Hiszen csak a rezsin rengeteget meg lehet így spórolni, plusz az árkülönbözettel segíthetnek a gyerekeknek, hogy megvehessék a kis lakást,amiből elindulhatnak.

Csak sajna nálunk az a divat, hogy ha valaki vesz egy lakást vagy házat, ott akarja leélni az életét akkor is, ha az nem ésszerű döntés.