Külföldön vannak "Magyar" családnevű emberek?

Igen, akad!

Ilyen pl. a németajkú területeket az Unger, Ungar, Ungerer családnév.

Az Unger, Ungar, Ungár vezetéknevek magyar zsidó családnevek.

Mivel közülük sokan kitelepültek külföldre érthető okok miatt, így bárhol előfordulhatnak a világban.

Kedves utolsó!

Részben van csak igazad, mert a középkori német hospeseknél és az újkori dunai sváboknál is létező családnévről van szó. Ők pedig biztosan nem a XVIII. végén vették fel... Szóval ez úgy helyes, hogy a németek által viselt családnevet később felvették izraeliták is. Mint azt tudjuk, az izraeliták nem adóztak sem 1715-ben, sem 1720-ban, az adatbázis pedig tömve van Ungerekkel. Sőt, olyannyira tömve van, hogy a részletes keresést is bedobja az alján. Annyit még hozzá, hogy csak és kizárólag katolikus Ungerekkel találkoztam az anyakönyvekben, ennek persze az is az oka, hogy kizárólag ilyen felekezetű okmányokkal volt dolgom, de jelzésértékű...

[link]

[link]

Giuseppe Ungaretti híres olasz költő.

Leginkább külföldön vannak, vagy onnan származtak vissza. Magyar környezetben nincsen értelme Magyarnak nevezni valakit. Mint ahogy szerb környezetben Rácnak, vagy románban Oláhnak. Merthogy ott mindenki az.

Kedves mustafa!

Érdekes gondolat! Akkor szinte elképzelhetetlen, hogy a tatár és a törökdúlást túlélt magyarságból, akik mellé telepeseket hoztak, biztos nem akadt egy sem, akit Magyarnak hívtak volna? Pont abból az okból, hogy megkülönböztesse magát, akár az idetelepült nemzetiségektől?! Mi az, hogy "ott mindenki az"? Nem, nem mindenki az, hanem van ott román, aromán, szerb, horvát, sváb, magyar, stb... hogy lehet ilyet kijelenteni pont (!) abban a korban? El tudod képzelni, hogy milyen nemzetiségi állapotok lehettek a kételemű névrendszer kialakulásának időszakában?

A Hrvat, Horvath, Horvat, Horvatic nagyon gyakori a horvát térségben, sőt, rengeteg horvát nemzetiségit is így hívnak idehaza. (Ezzel persze nem zárva ki a magyar, roma és izraelita származású viselőit, mert ők is szép számmal vannak).

A Deutsch is nagy számban található németjakú területeken és ugyanúgy, mint az Unger, szintén nagy számban van jelen a nálunk is élő német nemzetiségieknél.

Lehet, hogy tévedek, de nálunk meg aztán fokozottan igaz az, hogy akár 3-4 domináns nyelv is volt egy adott területen, az identitás részét is képezhette, hogy olyan családneve lett aztán az első viselőnek, ami utalt a származására és az pont annak az országnak a neve lett, ahol élt, és eleve magyarként.

Előző, legyen ahogy te akarod, és legyen kevert minden falu az ősidők óta ha neked így jó, hidd azt.

Valójában azonban egy település nem úgy keletkezett , hogy ki volt hirdetve a neten, hogy itt és ott Kukutyin felsőn új lakóparkot építenek, jöjjön mindenki aki akar és vegyen telket és jöttek az ország minden zugából.

Ha egy kipusztított falut újratelepített a füldesúr, akkor általában más vidékről de az ő tulajdonában lévő birtokról hozta az új lakosokat. Más nyelvűt, de nem vegyeset. Ha máskép történt a betelepítés, akkor is a különböző nyelvű nép külön falvakat épített. Ehhez sokszor az eltérő vallás is hozzájárult. A délre települő szlovákok vagy a svábok gyakran evangélikusok voltak, a románok, ruténok, szerbek, ortodoxok.

A maradék magyart akkor nevezték volna egy új telepítésü faluban Magyarnak, ha egyetlen maradt volna a fajtájából, ő let volna " A magyar". Nem gondolom, hopgy egy olyan helyen ahol élt 50 magyar és 50 rác, értelme lett volna valakit Magyarnak vagy Rácnak hívni. Ilyen vezetéknév akkor keletkezett, ha egy mondjuk sváb faluba benősült 1 magyar. Vagy egy magar faluba beköltözött egy sváb kovács. A vegyes házasság előfordult,főleg iparosoknál a vándorsegéd rendszer miatt de nem volt gyakori. Nagyobb városokban természetesen kialakult a vegyes lakosság, de az alapításnál általában egy nyelvű csoport volt, többnyire német. De a városokban is sokáig külön városrészben, utcában laktak majd saját templomokat építettek.

Mondok példát az életből, ezt az esetet nekem beszélte el Maďar bácsi Ájfalucskából (Hačava, ruszin lakosságú falu Szlovákiában). Az öreg Maďar azon nevetett, hogy elment malacot venni Jánokra (Janík, magyar lakosságú falu Szlovákiában, 25 km Hačavától) Tóth nevezetűhöz. A vásár lebonyolításához tolmácsot kellet hívni, mert Maďar nem tudott magyarul, Tóth meg nem tudott szlovákul.