Hogyan hagyjam figyelmen kívül, amit anyám fog a fejemhez vágni?

"Most nagyon félek a reakciójától, számára, ha nincs doktor a nevem előtt, akkor csak egy kis senki vagyok"

Neki is ott van a doktor a neve előtt?

Az addig oké, hogy jót akar neked, de amikor ez már átmegy abba," hogy ha nem az leszel, amit én mondok, akkor hülye vagy" felfogásba, akkor azt mondom, hogy tegye le ő is, amit tőled elvár.

Az enyém is ilyen volt, én is rájöttem, hogy utálom az egészet, aztán elkezdte megmagyarázni, hogy elmebeteg vagyok meg ilyenek. Én meg ordítottam, hogy téged csak az érdekel, hogy beharangoztad mindenkinek, hogy doktor leszek, meg milyen elegáns szakmám lesz és most már ciki vagyok, mert nem is.

Most már nem beszélünk róla. Viszont én férjhez mentem, elköltöztem a saját közös lakásunkba és nem szorulok a pénzükre. Mikor ez mind meg volt, akkor mondtam meg, hogy ja amúgy nem fogom befejezni, és következő félévben már nem megyek. Így volt elviselhető. Amúgy, valószínűleg felkötöttem volna magam a magyarázása miatt.

Lehet, hogy most hü.lyeséget fogok írni, de először az jutott eszembe, hogy lelki terrorra lelki terrorral válaszolhatsz:

Azt akarod, hogy boldogtalan legyek?

Neked is megmondták a szüleid, hogy mi legyél? Mért nincs jogom szabadon dönteni?

Tudod te, hogy miket állok ki az egyetemen? Rámegy az egészségem, egy testi-lelki roncs leszek, mire elvégzem!

Csak arra kellek, hogy legyen mivel felvágni? Akkor nem kell neked gyerek, vegyél egy vastag aranyláncot vagy egy luxos kocsit. Jó tudni, hogy csak erre vagyok jó a szemedben. Én meg még azt hittem, hogy fontos vagyok neked, a döntéseim, a személyiségem...stb. De kiderült, hogy csak egy tárgynak tekintesz, semmi több.

Persze így végiggondolva, lehet ezt finomabb hangnemben, józanul, őszintén is. De ha nem hat, még mindig itt van ez a módszer is :)

Vagy ott a B verzió is, ahogy uncsitesóm csinálta, őt is rákényszerítették egy neves egyetemre, amit siekresen elvégzett 5 évig járt oda, közben meg párhuzamosan csinálta a pszichológia szakot az ország másik végébe járt levelezőre, ami még most is folyamatban van meg persze fizetős, de ő sem tudott túllépni ezen hogy akkor hogy megbántaná a szüleit stb, most bezzeg ott a neve előtt a Dr. de kezdőként kap vagy 100 ezret... és ez így lesz még jóó sokáig. Ezért mellette tanul hogy ha nem is sokkal többért de azt csinálja majd amit akar. Most 24 éves. Nem tudom melyik a helyes út, és hogy mit tennék a helyedben de talán ez is egy opció lenne. Ha nagyon lelkis vagy akkor lehet hogy egész életedben cipelnéd ezt a terhet, amit persze a saját gondolkodásod miatt veszel majd a válladra, de gondold meg melyik jár nagyobb megpróbáltatással, ez hogy feladod és átmész egy olyan szakra amit te akarsz és hallgatod ki tudja meddig mert tuti nem egy fejmosás lesz ebből, vagy megpróbáod párhuzamosan gondolom a választott szakod is azért részben hasonlít a mostnaira és lehet menne úgy is.

Döntsd el, de ahogy olvasok a soraid között képes lennél egész életedben önmarcangolni ha eljössz onnan és nem lennél boldog akkor sem hiába dolgoznál az általad választott szakmában.

Már nem lehetsz gyermekorvos? Szerintem az nagyon szép szakma!

17 hos kislány anyukája