Örökölt viselkedést felfedeztél már a gyerekeden? Ami tipikusan apai, anyai ág esetleg konkrét személyhez köthető? Valami szokás, mozdulat, viselkedés, személyiségtipus?

Ez most nagyon gonoszul és bűnösen fog hangzani egy anya szájából..de ez van. Már eléggé kivagyok bukva. A majdnem 3 éves gyyerekem szintiszta apja. Mintha én nem is lettem volna a képben, csak klónoztuk volna őt. A baj ott kezdődik, hogy (orvos nem állapított meg semmi rendellenességet se a védőnő) olyan szerebúrdi, hülyécske szinte. Konkrétan folyton elesik, berveri magát aztán még vagy 20szor aznap ugyanazt megteszi, lese... Hiába mondok el valamit neki szépen 50szer nem érdekli. Pörög mint a motorra ezerel egész nap, ha valami az eszébe van azt vagy 300szor tényleg elmondja,kérdezi, csimpaszkodik rám, tényleg úgy van?! Az apja is elég kelekótya meg televolt hegekkel amit nem tudtam elképzelni gyerekként de most már féltem a gyereket mert tényleg képtelen bármit felfogni, hogy veszélyes.

pl ne gyere a fürdőbe mert vizes, nehogy elcsússz. ezt kb 50rákérdez én felelek rá majd fogmosás erre bejön, elesett. Na azt megtanulta egy hétre...aztán előröl. Félek egyszer komoly baja lessz, folyton utánna futok, agódok, anyu meg még 10szer egynap elmondja mennyire apukára hajaz...mármint hülye. Elvagyok keseredve.

Mostmár hisztis is mert mindig magakörül tudhat. Olyanokat csinál az ember else hinné. pl: autókat rakott a szőnyeg alá egy időben s azon próbált ugrálni s nem akarta felfogni, hogy elesik így meg a játékának is annyi. Rászáll egy témára azt hónapokig fanatikusan minden nap...most épp lepke. bogarak a tévében (ugyanaz a dvd aminek) annak kell a dvdtokja azt szoronghatni, ölelni, folyton megállítani a filmet s gyönyörködik benne 15 perceket aztán kert kert kert mert ott van bogár...betörtek a hangyák a házba most az a minden...bogaras játékok, bogaras holmik, aztán még újra akár 4szer a filmet...nem megy. Próbálok határt szabni, hogy heti 2szer lássa csak azt a filmet mert már ráng a szemem ha hallom a zenéjét.

Úgyanúgy nem érti meg a dolgokat, úgyanúgy hangosan beszél, ugyanúgy elesik ugyanabban mint az apja (tényleg). Múlthéten fél perc késéssel léptek bele a hangyabojba s csípték meg őket... :( És mintha a páromon most vettem volna észre ezt a sok eddig apróságnak tűnő dolgot. Elkeserítő. Vele erről nemigen lehet beszélni mivel csak fájdalmat okoznék vele, nem értené mi a gond de az a probrémán nem segít.

Valaki? Egyáltalán mi a normális ilyen korban?Mert itt mindenki olyan nyugodt, olyan csendesnek tűnő olyan szófogadó a környéken hozzáképest. Látom a felnőtt képmását, szóval javulni nem hiszem hogy fog de nem akarok tőle sokat várni. Nem akarok sz@r anya lenni aki nem fogadja el a fiát de egyáltalán van ilyen? Mit csináljak? Hogy ösztönözem másra? Hogy legyen kevésbé lüke? Mit várhatok ilyen korban? Nem akarok nagy követeményeket elé csak picit nyugibbat. De lehet ez meg számára mégis túl sok...nemértem. Mintha egy olyan aknapályán galopoznék vele amin hiába megyek mindent beleadva ha látom nem lehet más a vége csak akna.:(