Miért szivatnak a szüleim? Vagy csak én reagálom túl?
sziasztok. 14 éves lány vagyok.
csak egy barátnőm van.. akivel 11 éve ismerjük egymást. ő az egyetlen akivel össze szoktam járni,meg vele megyek mindenhova. ő normális lány,nem fiuzik,nem megy bulizni soha meg ilyenek. én életemben egy korty alkoholt sem ittam,sose volt még pasim,sose voltam még házibuliba,sose gyujtottam rá. leginkább azért mert apám nagyon szigorú.
a napokban megkérdeztem tőle,hogy elmehetek -e 3 velem egyidős barátnőmmel moziba,és a válasza határozott NEM volt,merthogy tul kicsi vagyok az ilyenekhez,és majd elmegyek vele moziba. a legjobb barátnőmhöz pedig megtiltotta hogy átmenjek,mert az ő szülei nem valami szégyellősek,és mikor otthon vannak,akkor rövidgatyába szoktak lenni ami apám szerint tul szemérmes (albán az apum) azt mondta apa,hogy barátnőm átjöhetk hozzánk meg ittalhat bármikor,de én nem mehetek vele sehova és át sem mehetek hozzájuk.
a barátnőm azt kaptam karácsonyra,hogy elmehet paintballozni és vihet magával engem. de apa még ezen is gondolkozik hogy megengedi-e hogy vele elmenjek,merthogy ő nem lesz ott.. és hogy egyedül mennék a családjval.-.-
anya pedig nem engedi hogy a barátnőm átjöjjön,mertzhogy neki ahoz nincs kedve.. ő aztakarja hogy énmenjek hozzájuk (addigis nelegyek otthon) de aztmeg apa tiltotta meg :@@@
ráadásul egyfolytában kritizálnak engem,anya is meg apa is. anyát nemis bánom,de apukámnak nagyon megszeretnék felelni,és télleg mindent ugycsinálok ahogy ő azt elvárja.. mégis mindig ugy állit be engem mit egy vásott kölyköt. nemértem..miértnem elégedettek velem.
Nagyon sok udvarlóm van,de mindenkit viszautasitok,sőtmégcsak nemis beszélek msnen se fb-n fiukkal mert tudom hogy apám megölne érte. és ha kommentelnek egy képemhez azt azonnal törlöm. nem öltözködök normálisan,mindig olyan pólót veszek ami takarja a fenekem,meg aminek nincs dekoltázsa. sose sminkelem magam mert azis megvan tiltva. és habár apa ezekért nem verne meg.. és megtehetném hogy ellene szegődök,de anyira szeretem és aztakarom hogy büszke legyen rám,de mégsem az. MIÉRT?? mit rontottam én el?
Ha az én lányom lennél, biztos nem attól lennék rád büszke, ha azt csinálnád, amit én mondok. Sőt biztosan nem mondanám meg neked, hogy mit csinálj, legfeljebb segítenék, esetleg tanácsot adnék (de azt is csak, ha tényleg igényled).
Akkor lennék rád büszke, ha cél(oka)t találsz magadnak, és megdolgozol értük, hogy elérd azokat, mindeközben nem ártasz másoknak, sőt pozitív hatással vagy többek életére, és meg lehet bízni benned.
Nem mintha mindezt elvárnám tőled. Ha találnék egy-két dolgot, ami miatt büszke lehetnék rád, biztosan az lennék, és igyekeznék ezt kimutatni, hisz az én lányom vagy. Csak azért írtam a fentieket, mert ilyesmiken múlik, meg talánmég jópár dolgon, ami most nem jutott eszembe. Nem azon, hogy én irányíthatlak.
Azt, hogy miért nem érzed, hogy apád büszke lenne rád, nem tudom. Azt viszont igen, hogy nem várhatod meg, hogy büszke legyen rád. Lehet, hogy nincs tisztában vele, hogy ennek a kimutatása a feladatai közé tartozik. Ezt sok szülő nem tudja. Azt gondold csak meg, hogy magadra büszke lehetsz-e
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!