Rákérdezzek párom anyjánál hogy mi baja velem, vagy inkább majd később?
Végre megtaláltam A férfit,minden öröm boldogság...lenne...
ha az anyukája nem utálna első pillanattól,vagy már azelőttől.
Előttem-hiába közeledik a 30hoz- sosem vitt haza senkit,utóbbi években nem is lett volna kit,igy ez eddig nem fordult elő.
Párom jelenleg velük lakik,praktikus okokból.
Normális nő vagyok,diplomával,jó melóval,csúf se vagyok,és jó hatással vagyok a fiára sokak szerint,korban is összeillünk.
Eddig csak ritkán mentem hozzájuk,inkább ilyen illemtalálkozók,kaja,beszélgetés az időjárásról,és el,nálam vagyunk,egyedül lakom,ésszerűbb.
Most viszont olyan helyzet állt elő,hogy pár hétig otthon kell lennie,igy én megyek munka után hozzá pár órára (enni se kérek,nem zavarok,külön szint).
Viszont ilyen szúrós szemmel még rám nem néztek,és pár megjegyzést is kaptam,ami bár kedvesnek tűnt,mégis arról szólt,hogy mikor tűnök már el (lehetőleg nem csak a lakásból).
Szeretném tudni mi a baja velem,féltékenységen kivül van-e más is,de vacilálok,ha rákérdezek,lehet kiengedem a palackból amit ki szokás,és még képes azt mondani hogy be ne tegyem a lábam oda.Akkor pár hétig csak telón kapcsolattartás,mert nem lenne pofám odamenni,akkor se ha párom fizet épp eleget ahhoz hogy felvigyen bárkit.
De ha meg nem kérdezem meg,akkor idegileg kikészülök,komolyan súrolja a szemmel ölés határát...
(párom nem fogja megkérdezni,nincs köztük igazán bizalmas viszony)
Mit tegyek?
válasza:Én, ha a barátom anyja így viselkedne, a kedves-mosogatós-megbeszélést választanám, mert ha elképzelema másik utat egy életen át – soha senkinek nem mondani semmit, még a barátomnak se, és örökre hordozni a tüskét, soha meg nem tudni az okot – az meglehetősen felemésztené az idegeket.
De a megbeszéléssel is nagyon óvatosnak kell lenni, én a helyedben – ha így döntenél – beszélnék előbb a pasival (nem panaszkodva, vagy számonkérve, inkább elmélázva, analitikusan), megkérdezném, jó ötletnek tartaná-e az effajta közeledést, elbeszélgetést. Mert ő ismeri jobban az anyját, lehet, hogy beláthatatlan következményekkel járna pont arra a pár hétre, ameddig neki otthon kell lennie, és nem érdemes tönkretenni a légkört.
Persze nem biztos, hogy ezt mondaná, lehet az is, hogy csak bólogatna, hogy persze, ahogy érzed. (Nekem amúgy kicsit furcsa, hogy ő észrevette, hogy szúrósan néz, és te is jobbnak látod kerülni, de nem mutatta jelét, hogy őt ez zavarná.)
Mindenesetre jól gondold meg, hogy érdemes-e erre a pár hétre ilyen kockázatot vállalni, amikor utána úgyis vége.
Persze tudom, hogy pont ez volt a kérdés :) De azért remélem írtam használhatót.
Zavarja őt is,nem csak engem,de az jobban zavarja ami miatt otthon kell lennie pár hetet.
Hát nemtudom,egyenlőre maradok csendben,kerülöm a dolgot.
Kihúztam az az elég sok hetet végül.
Minden délután,étvégén végig ott lenni...nem ez volt minden álmom.
főleg mivel 1 hét után csak letámadta páromat hogy mióta velem van,megváltozott (jókedvű,mosolygós,kezdődő depressziója elmúlt,és elkezdett tervezgetni...csak ugye most már nem ül a szoknyája mellett,nem ugrik első szóra...tehát elveszem "kis"fiát)
személyesen már nem volt kedvem rákérdezni,igyeekeztem nem szem előtt lenni náluk,mostantól nálam vagyunk,hozzájuk meg csak ha nagyon muszáj...
ennyit a jó viszonyról...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!