Anyum állandóan veszekszik velem. Mit tehetnék?

Na most és úgy gondolom, hogy ha egy szülő (anya, apa, mindegy) nem érzi úgy, hogy képes megfelelő érzelmi hátteret biztosítani a gyerekeinek, akkor az várjon a gyermekvállalással.

Ha viszont a sok stressz felett nem tud uralkodni, és napi szinten képtelen a gyermekeivel normális hangnemben beszélni, akkor illene foglalkoznia a dologgal, és rájönni arra, hogy ezzel a "hozzáállással" nem állja meg a helyét szülőként.

(persze a néha napján előforduló - akár jogos - mérgelődés nem számít)

Véleményem szerint egy szülőnek ugyanis, csak másodrangú feladata a gyermekei eltartása. (ez talán furcsán hangzik, akit érdekel, indokolhatom)

Két dolgot tehetsz:

1) Leülsz édesanyuddal és elmondod neki szépen, kereken, hogy ez neked nem jó. Elmondod, hogy hogy érzed magad ilyenkor, mit eredményez ez a magatartása, stb. (érvekkel, tényekkel alátámasztva, és _tisztelettel_ a hangodban!)

2) Ha egy lelkileg erősebb, önállóan gondolkodó valaki vagy, akkor pedig próbálod a számodra szükségtelen - leépítő jellegű dolgokat - kizárni, hogy lehetőleg ne érjen lelki kár.

*Javítás:

"Na most ÉN úgy gondolom"

Fél hogy te is pár év múlva ott hagyod a kicsikkel.

Ez nyilván való.