Féltékeny vagyok az anyukámra. Mit tegyek?

Semmit.

Ha majd annyi idős leszel,m int ő, más szemmel fogod látni a dolgokat, és akkor talán megérted őt.

Ennyi pihenés neki is jár, és lehet, hogy nem is ő fizeti a részét, hanem a barátja. (Maga erejéből/pénzéből lehet, hogy nem is menne.)

Általában az ilyen jellegű kérdésekre azt szoktam mondani, hogy milyen szemét, hálátlan a kérdező, amiért féltékeny az anyjára...

Általában! Most viszont egy olyan érzés fogalmazódott meg bennem, (sajnos nagyon kevés és csak egyoldalú infóból), hogy igazat adok neked és valóban érthetetlen, hogy miért nem vihetett magával benneteket.

Pénz? Ha nincs pénzem, akkor én sem megyek.

Pihenés? Pihenni otthon is lehet, még talán jobban is, mert nem kell azon törnöm az agyam, hogy a "gyerekek" mennyire szedik szét a lakást, mire hazaérek.

Nem tudom, én nem érezném jól magam, ha tudnám, hogy a gyerekeim már évek óta álmodoznak arról, amit én évről évre megismételek.

De hangsúlyozom! Jó lenne tudni az ő álláspontját is.

Lehet hogy nem is lett olyan jó az a bizonyítvány?

Esetleg mégsem lett elmosogatva az igéret ellenére?

Nagyon sok az ismeretlen tényező!

Nem irigy vagy rá. Egyszerűen nektek nyaralásból nem jutott ki - ahogy írtad - soha, és teljesen érthető, hogy rosszul esik, hogy nem mehetsz el a saját anyukáddal. A tudatodban pedig ott van, hogy éppen egy másik ember gyerekeivel érzi jól magát, ahelyett hogy veletek együtt lenne. Talán még az is megnyugtatóbb lenne nektek, ha egyáltalán nem ment volna velük nyaralni. És ez érthető. Nálatok jobban senki sem kötődik anyukátokhoz, és megértem, hogy fáj amit csinálnak.

A barátjának lehetne annyi esze, ha már van pénz, akkor vigyen titeket is. Az én páromnak is van egy 11 éves kislánya, én soha nem mondanám neki hogy ne jöjjön a strandra, mert kettesben akarunk lenni. A párom se mondja tesómnak (még tiznéves), hogy ne jöjjön, inkább hívja.

A Balatonnál van olcsóbb megoldás is, pl. Velencei-tó. Az úgynevezett "luxuscuccokról" el kéne beszélgetnetek otthon, hogy inkább azt a pénzt fordítsátok a nyaralásra. (Én ezek után csak a tesómmal és anyával mennék, a barátját tuti nem hívnám!)

A párom sem gazdag, olcsó ruhákat veszünk, de mégis jól öltözünk. Nem vásárolunk ékszert, telefont stb., amit megspórolunk, abból tudunk strandra menni.

Szóval fel a fejjel, és beszélgess el anyuddal, de úgy, hogy hallgasson végig! És azt is mondd meg neki, hogy ne ígérjen semmit, csak akkor mondja hogy mentek ha tényleg el tud már vinni titeket!

Kitartás! :)