Édesapám mindent megtenne a nagycsaládért. Félek, ha mi is elmennénk abba belerokkanna!?

Márpedig én a húgodnak adok igazat... Olvasgass csak vissza, hány házasságot tett tönkre az, hogy pláne egy gyerekkel a szülőnél laktak...

Bele fogtok őrülni, de a ti dolgotok.

Az, hogy nem akar továbbtanulni (mondjuk így is tanul, csak nem egyetemi szinten) élete egyik legjobb döntése, hidd el nekem... Én egyetemista vagyok és rühellem, de apám nyomására most már nem hagyhatom abba.

szerintem ha elfértek, miért baj ez? tudod milyen jó lesz, ha lesz majd kire bízni a gyereket, bármikor csak szólsz, "apu, átlépek a szomszédba/lemegyek a boltba/moziba megyünk vigyázz légyszíves a Döncire" és ő mindig ott lesz :)

meg később (remélhetőleg nagyon soká), amikor apud esetleg már betegesebb lesz, gyengébb lesz, Neked is könnyebb lesz neki úgy segítened, hogy helyben van, mintha 2 háztartást kéne vezetned és szaladgálnod a férjed/gyerekeid és az idős apukád között.

a sok pletykafészekkel meg nem kell törődni :)

Tök jó fej lehet apukád, hogy nem engedi, hogy a rezsibe belefizessetek. Mondjuk nem biztos, hogy az ő szemlélete beleillik az igazi MAIAS MAI trendi "hárman spricceljünk szét hatfelé" trendnek, de nem is szabad azzal foglalkozni, hogy ki hogy néz rátok a faluban, vagy mit sugall egy-két gyk-ra felszabadult "önmegvalósuló" észosztó. Nem akar rosszat apukád és a nagy, többgenerációs család iránti vágya tiszteletre méltó és tradícionális. Ha megnézed, az igazi "menő" nem az, aki albérletbe futamodik a szüleivel eltérő értékrendek különbségei miatt, hanem az, aki megoldja a konfliktusokat. A Dallasban is telt volna külön házakra, mégis kitüntető dolog volt Southfork Ranch-on élni.

Ami esetleg felróható apukádnak, hogy mennyire kíváncsi arra, hogy a gyerekei mit szeretnének? Avagy csak a saját elképzeléseit akarja mindenkire tukmálni.

Az a baj, hogy apud nem engedi, hogy szabadon döntsétek el, mit szeretnétek. Én megértem, hogy maga körül szeretné tudni a csemetéit, de szerintem egyáltalán nem jó dolog, ahogy csinálja. Teljesen bekorlátoz titeket és megköti a lehetőségeiteket. Ráadásul már most lelkiismereti problémát csináltok belőle és az ez évek során csak súlyosbodni fog.

Ha az apukád a világ legjobb embere lenne, akkor szabadon engedne... ki tudja, talán a szabad döntésetek az lenne, hogy otthon maradtok vele? De így... kikényszeríteni nagy családot szerintem nem lehet. Mint ahogy szeretet és boldogságot sem.

Ahogy írod megvan az előnye annak, hogy otthon laktok, de én akárhogy is, de elmennék. Mondjuk én egy nagyon önálló ember vagyok, aki a legapróbb korlátozásokat is nehezen viselem. 33N

Igen és is ebben a tudatban és jövőképpel nőttem fel, hogy majd én fogok otthon maradni a szülei házban. Gyerekként, tizenévesként én is így láttam jól és helyesnek a dolgot, de ekko még egyedül volta. Aztán megismerkedtem a párommal. Jelenleg még anyukámmal élünk, de mivel párom alapból is lazább stílusú, gyermekkorában soha nem volt megfenyítve, le fékezve, így mindig is a saját akarata döntése szerint élt. Eltelt azóta 6 év és lassan nekem is be kellet lássam, hogy mégis csak külön egészségesebb.

Elég két szó, hogy kifelejezem magam, generációs különbségek, és akaratos személyiségek. Ez pont elég ahhoz, hogy megértsd miről beszélek. De ha te úgy érzed, hogy nálatok mindez kiküszöbölhető, akkor hajrá. Így tényleg egyszerűbb és könnyebb mindenkinek. Csak az idegeitekre ügyeljetek. :)