Mi lehet a baja unokatestvéremnek?

Mindig is egy érdekes karakter volt, túl élénk fantáziavilággal, szórakozott, szétszórt, de kedves lány volt. Emiatt is gyakran kiközösítették páran, vagy sokat bántották a tanárok az iskolában, de általában mindig megtalálta a baráti társaságát. Sokat beszélgettünk arról, hogy nagyon zavarta/ja mások előítélete vele szemben, egyfajta álarcot, más "imidzset" próbált magáról kialakítani.

A szülei szerintem elég türelmetlenek vele, nem ismerték el a tehetségét bizonyos nem "hasznos" tantárgyakhoz, sokat panaszkodott nekem, hogy állandóan kapja a megjegyzéseket (az apja rendszeresen beszólogat neki, lemalacozta, szánalmasnak tituálja, szembeállította vele ismerősei gyerekeit, hogy azok nem olyan "balfszok", mint a lánya). Gimnáziumban el kezdett alkoholizálni, egyszer ilyen állapotban felvagdosta magát, amikor kiderült, szülei iszonyatosan leteremtették. És azóta csak romlik a helyzet.

A normális, "mindent beleadok" időszakai váltakoztak a totális lezülléssel, önmaga elhagyásával.

Egyetemet otthagyta, dolgozni kezdett, de most 28 évesen nincsen munkája immárom 2 éve, alkalmi melókból él, van egy kedves párja, aki mindent elnéz neki...

Másik dolog vele kapcsolatban: szerintem fél az emberektől. Múltkor bevallotta, hogy egyetemről is részben azért jött el, mert furcsa lánynak tartották, vannak kis útvonalai, amiken jár boltba, stb. Minap elmentem vele a városba, és csomószor megjegyezte, hogy miért nézik(amúgy csinos lány), biztosan rajta röhögnek. Egyfajta "őshibának" tartja magát.

Bocs, hogy hosszú lett, és kissé zavaros, próbáltam összefoglalni a benyomásaimat. Aggódom, hogy totálisan "elveszik", nagynénémék csak azt hajtogatták/ják "szedje össze magát, lusta, stb". Nem hiszik el, hogy baja van.

Mi erre a megoldás, mi lehet a baja?

válaszokat előre is köszönöm!