Mit tanultál az azonos nemű szülődtől, milyen példa volt előtted, és mi az, amiben változtatni szeretnél a te életeddel kapcsolatosan?

Én pszichológus leszek, azt hiszem nagyon sok mindent fogok másképpen csinálni, mint édesanyám, édesapám.

Tudom, hogy mik voltak a hiányosságok és min szeretnék változtatni.

Persze rengeteget tanultam tőlük és ők megtették a kötelességüket, most rajtam a sor:)

A nevelési elveink és a világnézeteink teljesen másak:)

20-L

hát én anyukámtól nem sokat...Nem egy szülő típus

semmiben nem tud segíteni,háziban nem tudod csak apu (pedig anyu volt a jobb tanuló),ha csúfoltak nem mondott semmit, mikor megjött a menzeszem,akkor át akart küldeni az unokatesómékhoz (nagyon jóban vagyunk anyum lánytestvérével és az unokatesómmal,3 évvel idősebb a uncsitesom) azzal,hogy ő tampont használ és hogy jobban eltudják mondani h mi hogy van...és még sorolhatnám.. én mindent máshogy szeretnék majd csinálni. De azért szeretem :)

19 éves lány vagyok, még velük lakom. Anyagilag sokmindent köszönhetek nekik, ez tény, de sosem éreztem, hogy annyira érdekelném őket vagy hogy igazán szeretnének, magukat szerintem sokkal jobban szeretik. Ha én ilyen önző leszek, inkább nem vállalok gyereket. Anyánk szinte mindent sajnál tőlünk, főleg mióta egyetemre járok és nem kötelessége eltartani. Emellett a húgommal kivételezik is (csak anyám), ami miatt még nagyobb a szakadék. Ráadásul teljesen ok nélküli a kivételezés, én láthatóan többet teljesítek, a húgom korában is sokkal többet teljesítettem, tisztelettudóbb voltam és vagyok...stb., szóval nem tudom az okát.

Anyámtól emellett mindig is azt láttam, mennyire közönséges, nőiesség nulla. Szerinte ha ápolom magam, nagyképű vagyok, ha sminkelem magam, vegyem tudomásul, hogy paraszt vagyok (a nagyszüleim tényleg parasztemberek voltak, de nekünk kutyán, macskán kívül soha nem volt más állatunk, boltban vásárolunk mindent stb.), szóval messze nem vagyok parasztlány. Odafigyelek az öltözködésemre, szeretek divatosan öltözködni, persze az ízlésesség határain belül. Ezzel szemben anyám elmegy vásárolni a nagyvárosba is egy melegítőben, fésületlen hajjal. Sőt Ausztriába is, ahol ez még feltűnőbb. :D Én még az utcára sem szeretek itthoni cuccban kimenni, nemhogy emberek tömegei közé. Sokkal többet adok a külsőségekre, ez tény, de én sem viszem túlzásba. Emellett anyám nagyon csúnyán beszél, gúnyosan viselkedik mindenkivel, lenézi a többi embert, a stílusa nagyon visszataszító. Én pl akármit is gondolok a másik emberről, igyekszem tisztelettudóan és normálisan beszélni vele, mert ezt szerintem alapvető dolog. Én megtanultam kérni, anyámmal szemben.. nála a "kérés" egy parancs formájában nyilvánul meg, vagy ugrik neki az ember azonnal, vagy átmegy házisárkányba. Meg hasonló viselkedésbeli dolgok...

Ja, és a suli... én vagyok az első, aki egyetemre ment a családból, emiatt is kilógok a sorból... nagyravágyó vagyok, céltudatos és általában elég magasra teszem a lécet. A szüleimtől max azt tanulhattam volna, hogy mindig elégedjek meg azzal, amit a sors adott... akkor nem itt tartanék.

Lényegében igazából semmit nem tanultam anyámtól... nőiességet és normális stílust biztos nem, az nincs neki. Szörnyen viselkednek velünk, gyerekeikkel, követelőzők, parancsolgatók, ők nem tisztelnek, de ők elvárják a határtalan rajongást tőlünk... ezt már a barátom is mondta nekem, milyenek. Nem tudom, kire ütöttem, leginkább keresztapám a példaképem, főleg belső tulajdonságokban, de azt hiszem sikerült is rá ütnöm. :) A nőiességet pedig megköveteli a korom.

Amiben változtatnék még... ha gyerekem lesz, jobban ki szeretném mutatni a szeretetem, igazi női példakép akarok lenni neki, akit tisztelhet, akiben megbízhat, akire számíthat. Ezt én nem nagyon kaptam meg.

én is ebben a cipöben járok.az én kicsi lányom 9 hónapos,anyu mindig beleszol,hogy mért úgy nevelem,ahogy nevelem.pont azért,mert semmibe nem akarok rá hasonlítani.mindig vert,kiabált és káromkodott.

én nem fogom így nevelni a kicsi lányomat,ha tetszik neki,ha nem!!!