10-15 évvel ezelőtt milyen családot képzeltetek el magatoknak és mi vált valóra belőle?

Én akkor voltam kb. 15 éves, természetesen az akkori haaaatalmas (és plátói) szerelmem volt a férjem és volt 2 fiunk meg egy lányunk, a lány a középső gyerek.

Nagy ház, hawaii gazdagság, nagy boldogság :)

Ami megvalósult: van egy fiam és vele együtt a nagy boldogság :))))

A férjem nem az akkori nagy szerelem de ez van mindenkinek van első nagy szerelme akivel azt hiszi majd leéli az életét aztán a sors keze máshogy gondolja :)

Mindenetre boldodgok vagyunk. Bár nem többszintes házban hanem panelban :)

Nekem pont 15 éve váltak el a szüleim. Akkor voltam 5 éves. Akkor még fel sem fogtam, de ahogy nagyobb lettem (7-8 éves) mindig arról álmodoztam,és arra vágytam, hogy újra együtt legyenek a szüleim,és megint egy boldog család legyünk.(én anyukámmal maradtam, a két tesóm apámmal)Mostani fejjel is gyakran elgondolkodom azon, hogy mi lett volna,ha nem válnak el, de tulajdonképpen így se volt rossz. Csak amikor még kicsi voltam, akkor sokszor sírtam, hogy hiányzik apám, meg a két bátyám. Persze, tartottuk és tartjuk a kapcsolatot mai napig, nagyon szeretjük egymást, de nem tudnám elképzelni, hogy mind az öten egy háztartásban éljünk, vagyis éltünk volna.

Szóval semmi nem vált valóra belőle. Viszont arra nagyon törekedni fogok, hogy az én gyerekeim ne csonka családban nőjenek fel!

Azt hittem sosem lesz családom... férj, gyerekek valahogy nem az én stílusom és férjhez sem akartam menni. Erre tessék... hozzámentem a gyerekkori szerelmemhez (persze felnőtt korunkba újra találkoztunk) és van 2 lányunk (6 hónapos és 2 éves), normális átlagos családi életet élve.

Úgyhogy amit gondoltam semmi nem lett igaz...szerencsére

29/N

Hm. Azt hittem, minden szépen kialakul. Egyetem után dolgozom picit, veszünk szépnagylakást, jöhetnek a gyerekek. Mára már mondjuk a másodikat viszem oviba. Otthon írogatok, fordítok.

Nos, elhagyott a férjem, itthon ülök egy garzonban egyedül.

40/N

én erdélyi vagyok és kicsit konzervatív a családképet illetően :)

12 évesen eldöntöttem, hogy X helységbeli kell legyen a feleségem, hol akarok lakni, hány gyereket akarok.

Az évek sodrása szanaszét hordozott Európában, tavaly nősültem.

Ami megvalósult: a feleségem X helységbeli, Y helységben lakunk, az elképzelt családmodell áll, első fiam 2 hónapos.

Nos, ha megkésve is, de az elképzelésem megvalósulgat :) még hátra van 1 fiú és egy leánygyermek :)

34/F

10-15 evvel ezelott arra gondoltam, hogy lesz egy szoke fiu, aki majd elrabolja a szivemet, es elvisz majd itthonrol (nagyon nem szerettem a csaladomat). Fiatal leany fejjel mire gondolhatna az ember? :) 3 gyereket akartam, es egy kertes sajat hazat.

Mi lett belole? Ertem jott a szoke lovag, de en tartom el, gyerek nincs, a haz osszedol, a kertjet nem hasznalhatjuk. :( En mar nem hiszek a meseknek.

Nekem is elváltak a szüleim, és nem akartam családot, mondván, nem adom meg a sorsnak azt az esélyt, hogy elhagyjon a férjem és ott maradjak a gyerekekkel.

Ahhoz képest most múlt fél éves a fiam és van egy marha jó fej férjem. :)

Ami viszont teljesült a gyerekkori álmaimból: a szakmám az állatokhoz köt és otthon is vannak szép számmal, mindenféle fajúak. :)

10 évvel ezelőtt eldöntöttem, hogy nem kell nekem se férj se gyerek. Anyám és apám az egész gyerekkoromat megkeserítették a hülyeségeikkel. Akkor úgy gondoltam, hogy nem akarom egy férj és egy vagy több kisgyerek életét tönkretenni azért, mert én nem abban a családban nőttem fel, amit tovább akartam volna vinni. A házasság meg idővel elromlik, minek az. Eldöntöttem, hogy karriert építek.

Hát, az élet kiszámíthatatlan, most egyetemre járok, a vőlegényemmel az esküvőt tervezzük, aztán ha lediplomáztunk gyerekeket is szeretnénk. Vicces az, hogy egyetlen ember hogy megváltoztatta az élethez való hozzáállásom :)