Szinte minden nő utálja az anyósát és persze mindig igazuk is van. De akkor mégis kiből lesznek az anyósok?

Lehet hogy írásban negatívabbnak hangzanak a dolgok, ennyi. Bocsi, nekem akkor is így "hangzott" amit leírtál, hogy ki vagy akadva valami miatt, én normálisan leírtam neked hogy miért vagyok néha kiakadva anyósomra.

Tényleg sorry, ha félreértelmeztem a soraidat, meg a kérdésedet, csak nekem ez így jött le.

Én nem utálom. Nálunk az apósom a nehéz eset. Mindent ő akar megmondani, mindent ő tud jobban, amit én vagy a kisfia mond, az hülyeség, az sz*r. Holott azt sem várja meg, hogy kifejtsd az okát, miért gondolod azt, amit.

Az anyósommal nincs gond, ha tanácsot kérek tőle, szívesen ad. de kérdés nélkül nem osztogatja. Az apósom teljesen más.

én értem a kérdésed. Ez olyan dolog minthogy anyám is mondta nekem, hogy nem lesz olyan soha mint az anyja. Tényleg nem, sokkal rosszabb lett, pedig ott esküdözött, hogy nem fog beleszólni semmibe...hát ez ilyen.

Nem mindenkiböl lesz sárkány, de a feleségek is sokat változnak mire oda kerül a sor, hogy anyósok lesznek. Az emberek változnak, szimplán ennyi a magyarázat. Attól még nyugodtan utálhatják a sajátjukat.:D

Én is utálom, söt gyülölöm az anyósomat. Egy bukó, mocskosszájú, "belevaló" nöszemély, aki mindig kimondja amit éppen gondol, nem is érdekli, hogy ezzel esetleg valakit megbánt, és pióca típus aki rátelepszik a másikra és jól megsértödik ha a másik ezt szóvá teszi stb. Pont az összes olyan tulajdonsággal rendelkezik amiket én ki nem állhatok. De így jártam ha színvonalamon aluli családból választottam párt, viselem a következményeit..:(

Szerintem ott van a dolog "kulcsa", hogy az anyós van frusztráló élethelyzetben, aminek következtében jó eséllyel fog "acsarogni". És ezzel együtt társadalmilag a menye fölött áll, így alapot érez arra, hogy acsarogjon.

Ezt úgy értem, hogy a fia elhagyja őt, már nem ő lesz a legfontosabb nő az életébe. Ezt nehéz lehet feldolgozni. Ráadásul jön az unoka, akinek már nem ő az anyja. És akkor jön vele az az érzés is, hogy ő már nem szülhet, soha nem lehet többé gyereke. Ellentétbe ugye a menyével.

Ezzel együtt ő az idősebb, ő az akit tisztelni kell, akinek hálásnak kell lenni, hogy felnevelte a fiút stb. Vagyis itt a frusztrációja rázúdulhat a fiatal feleségre, kioktatás, lekezelés stb. formájában.

A válaszodra kérdés: természetesen a mostani panaszkodó fiatal nők egy részéből lesznek a borzalmas anyósok. Nekem is vannak ismerőseim, akiknek gáz az anyósuk, szidják is őket, de már most látszik, hogy ők is olyanok lesznek.

Különben az én anyósom egy vadállat, próbálok majd nem a nyomába lépni.

Szerintem nincs rossz anyós, csak túl közel lakó anyós.

Könnyű azt mondani, hogy bezzeg én magam mondom, hogy miért nem látogatjuk gyakrabban a mamát, ha több 1oo km-re lakik, nehezebb, ha melletted lakik és inden napos látogatást igényel.

Az utolsónak abban igaza lehet, hogy attól is függ milyen közel vagy távol lakik az anyós. Én az anyósomat nem nagyon ismertem, mert nem sokáig élt, mikor összejöttem a fiával.

Nekem apóssal van gondom. Volt egy időben, hogy elmentünk albérletbe, szépen meg tudtunk volna élni, de akkor is azért mentünk el, mert apósnál a mindennapi alkoholizmusát nem tudtuk elviselni. Hajnalban, reggel, este a nap minden szakaszában wc takarítás, este s hajnalban búúúkatott, mint a tehén, s jajgatott, káronkodott. Elhordott minden qvának. Másoknak azt hazudta, hogy végettem iszik. Gyerekkorom óta ismerem a páromat, én vidéki voltam, ő fővárosi. Sokat volt gyerekkorában nálunk, mert a szülei annyit ittak, hogy mindig ott hagyták szegényt az óvodában, iskolában. Párom 22 éves koráig szüleivel élt egy szobában, mert nagyapja is velük élt a másik szobában, aki szintén ivott. Páromat elég gyakran a gyámhatóság a mamájánál helyezte el. Olyankor oszt. társak voltunk. De szerencsére mivel rokonság tudta mi a helyzet, megnyugtattak, hogy mikor a felesége anyja élt, rá fogta, hogy iszik, mikor meghalt, az apósára, mikor meghalt a feleségére, aztán meg pont a felesége halála után pár héttel költöztem fel hozzájuk, s én lettem a rúdas. Ha nem iszik, amúgy jó ember, de ha iszik, akkor nem. Leginkább az zavar benne, hogy nem hagy minket élni. Bele szól az életünkbe. Mikor elköltöztünk albérletbe, a fia látogatta, mert nagyon kezdte leamortizálni a házat, s jött takarítani. Majd, amikor már olyan rossz volt a helyzet, sikerült rávennünk, hogy menjen elvonóra. S kórházból haza jövet annyit mondott a fiának, megigéri h nem iszik, ha vissza jövünk. Nem örültem neki, visszajöttünk, de rafgós lett, mert nemhogy ivott, de hiába tudta, hogy a párom a kereső közülünk, dupla rezsit követelt. Volt, hogy 61ezret kapott a párom, abból nekünk is van külön csekk, párom fizeti a TB-met, s 20 ezer havonta a bérlet s elkért 20ezret. Amúgy volt olyan hónap, pl. az esküvőnk volt, s 40ezret kellett fizetnünk neki, annyit követelt, s esküvőre csak tőle nem kaptunk semmit. Ami bevétel bejött, mert miatta csak kis esküvőnk lehetett, el is vette tőlünk. Azóta se tudunk albiba menni. Úgy döntöttünk, mert már páromnak is elege van, nem szeretne apjával élni, hogy belevágunk abba, mivel már szerettünk volna gyereket, hogy összehozunk egyet. Elsőre sikerült. Párom azt hitte, ha megtudja após hogy baba lesz, akkor el fog minket engedni magától. Párom nevén két ingatlan van, bár az se lenne, mert mikor anyós meghalt, mondtam a páromnak, hagyatékin ne kérje a lakást, úgy is máshol akarunk lakni, s ha a nevén lesz, nem tudjuk megigényelni a támogatásokat, pl. akkor még volt szocpol. is, s más támogatásokról is tudtam. Én nem voltam a hagyatékin, após rábeszélte a fiát, hogy jobban jár, ha az ő nevén van a lakás, mert ha meghal, mi lesz vele. S fia belement. Most elakartuk adni azt az ingatlant, ami a párom és após m.helyéhez is messze van, s nem használjuk, s vennénk egyet a közelben, egy kisebb lakást, ahol ketten, s még két gyerekkel elférnénk. Annyit mondott após - mivel ő haszonélvező nem tehetünk semmit - hogy nem adhatjuk el, mert neki kell nyugdíjas korára, s addig velünk akar élni. Mondtuk neki, hogy egyikönk se akar már vele élni, szeretnénk külön életet, s annyi volt a válasza, hogy akkor tegyünk érte. S legfőképp én, mert nem dolgozok. Hát hogy menjek dolgozni, mikor minden interjún fáradtan jelenek meg végette? Na, de mindegy. S fia is olyan volt, hogy mikor lett volna munkám, lebeszélt róla, hogy a szakmámhoz tartogassam a start kártyámat, s ne más munkához, s inkább a nyelvvizsgával foglalkozzak, nehogy elévüljön, s ki tudjam váltani a diplomámat. S inkább a nyelvvizsgával szenvedtem. Mondanom se kell, volt h hazaküldtek a suliból, mert már annyira legyengültem após mellett. Most szerencsére 8 hónapja már nem ivott, remélem így is marad. Azt is felhoztuk apósnak, hogy kiköltöznénk a másik ingatlanba, valahogy megoldja a párom a m.helyére járást. Hát akkor is követelte, hogy nyugdíjas korára kimenne. Az az ingatlan olyan kicsi, hogy egy személynek, talán kettő szorongva elfér benne. S hozzá kéne építeni, de ahhoz át kellene íratni nyaraló házról családivá s hozzá építeni. Szóval magyarán szólva kitolt velünk:(

Hiába mondta a fia, nem akarja, hogy az Ő gyereke úgy nőljön fel, ahogy Ő. A szüleivel egy szobában. Ráadásul a nagy szobában él egyedül, mi meg hárman leszünk a fél szobában, mivel nem hajlandó cserélni velünk szobát. Arra meg hogy azt mondta a párom, hogy nem szeretné h úgy nőljön fel a gyereke, mint Ő, a válasz az volt: te is felnőttél, akkor megoldható. Nekem csak annyit mondott, ha el akarok költözni, tegyek érte, s ha nem tetszik, törödjek bele, hogy ő márpedig nyugdíjas koráig nem megyí el innen, s ha nem tetszik, az unokájával együtt mehetek az utcára, s előre kijelenti, ha fiát idővel kirúgnák a m.helyéről, neki ad enni, de az unokájának s nekem nem. Az unokára is annyi volt a válasza, hogy fiatalok vagyunk hozzá. Én 27, párom 28 éves. S jól meggondoltuk-e a babát, aki már a pocakomban van. S mástól is vissza hallottuk, hogy nem akarja a unokát, mert nem tud vele mit kezdeni. A nevét még csak most kérdezte meg, pedig már hónapok óta tudjuk a nemét, s rajta kívül már mindenki tudta. Mondanom sem kell, a névnél húzta a száját. Jó hogy nem már beleszól, s megmondja h kelljen hívni. Ennyit az anyósokról, szerintem az apósok is vannak olyanok, mint némelyik anyós. Mert sztem anyósok között is van jó. De sztem nagyon rítka az, aki azt csinálja, mint az én apósom. Én mindenkitől azt hallom, apósom mindig is ilyen volt, s sokkal jobb lenne minden ha anyósom élne. S esküvőnket is mondtuk, mégse lesz nagy, nem tehetjük meg, mindenkinek az volt a válasza, párom rokonságánál, ha anyósom élt volna, nem hagyta volna, hogy ez legyen, hogy csak polgári, s szobában a mulatság. Ja, s az a rokonság az após általi rokonság, s nem az anyós, mert az anyós rokonságát nem nagyon ismerem. Amire legalább eljött, nem úgy mint az eljegyzésre. Nálunk volt vidéken s párom itthon hagyta a ruháját, megígérte hozza magával, ha le utazik, s nem hogy nem hozta, de meg sem jelent, kiderült úgy berúgott hogy az intenzíven kötött ki, úgy összetörte magát.