Mit csinálnátok ha egy közeli családtagotokrol vagy párotokról kiderülne, hogy prostituált külföldön?

Én is megpróbálnám lebeszélni róla, mert lehet, hogy könnyebb, mint sok munkáért kevés pénzt keresni, meg hitelt fizetni, de ezzel nem csak az anyagiakat alapozza meg, hanem későbbiekben az önbecsülését, és a párkapcsolatát is, és nem lesz könnyű kiszállni, és alacsonyabb életszínvonalon élni, ha már hozzászokott a pénzhez.

Majd ha megy haza az új autóval a szépen berendezett otthonába, akkor fog majd eszébe jutni, hogy milyen árat fizetett érte, és már nem is fog annyira örülni. Minden amit ezen a pénzen vesz, ezt fogja eszébe juttatni.

Tudod miért ítélem el ezt? Az apám miatt.

Neki mindent nulláról kellett kezdenie, anyagi támogatás nélkül. Sorra járta az iskolákat, képezte magát. Közben elvállalt minden BECSÜLETES munkát, hogy eltartsa a családját. Szépen lassan lépegetett a ranglétrán, és igaz, hogy 25 év alatt, de a csúcsra ért, ahol már minden álmát megvalósíthatta, és a mieinket is. Sosem kellett semmit szégyellnie az életben, és nekünk sem kell szégyenkeznünk miatta, sőt. Az iránta érzett tisztelet miatt nem vagyok képes olyan embert elfogadni, aki az ilyen utat választja, mert van más út. Csak ugye ez gyorsabb. Gyomor kérdése, és hogy később mennyire tud hazudni az ember másoknak, és egyben magának.

Tudom, hogy nem igazán ide tartozik, de nagy a különbség a tizenéves szórakozóhelyes ...-ok között meg az ilyen nők között. A fejlett nyugat meg csak ne szóljon egy szót se, mert ez a "fiatal lányok kiteszik mindenüket" nyugat felől kezdődött, és a tinik meg az ő filmjeiket majmolják, és már más is megmondta, hogy nyugaton ez lecsengőben van, és előbb-utóbb nálunk is remélhetőleg eltűnik.

Az hogy itt néhány fiatal mit művel.. valami borzalmas, és ők nem prostituáltak. (Elviekben kis akaraterővel a tanárok, meg a szülők nevelhetnék jobban is a gyerekeket, de ugye ha már a családok jó része elég kilátástalan helyzetben van, és elég nyomott a légkör, akkor nem figyelnek úgy oda, és nem tudnak egymásnak sem segíteni.)

És itt a lényeg, mert régen nekem is megfordult a fejemben egy rosszabb pillanatomban, de szerencsére csak egy pillanat volt, de ha az ember nem találja meg a szerelmet, és már attól is rettegnie kell, hogy esetleg ha meghalna, akkor a szüleinek nem lenne pénze a temetésére se, ez elég szörnyű, és ha valaki elindul a lejtőn a depresszió felé, akkor ott már nincs önbecsülés.

Ha valaki párkapcsolatban él, akkor legyen hűséges - szerintem. De lássuk be, hogy az átlagos jó emberek, nem szentek, ők az állítólagos szerelmüket csalják meg, és ez felfoghatatlan, én az életemet odaadnám egy igazi szerelemért, egy értelmes társért, ezek meg nem is értékelik, és nekem is van ismerősöm, aki nagyban elkezdte szidni az ilyen lányokat, holott (köztudott) ő a vőlegényét csalta meg (akit szeret, nem pénzért, hanem (csak!) mert bizonytalan volt, vagy nem tudom, mert nem is értem), és nem is egyszer tette meg - és én ezért nem bírom felfogni, hogy az emberek hogyan gondolkodnak, és hogy lehetnek ilyen álszentek.