Lányok! Milyen a kapcsolatotok az öcsétek bátyátokkal?

Jó, de nem szoros. Nem is találkozunk sűrűn, de mikor még mindketten otthon laktunk se beszélgettünk sokat. Ennek ellenére tudom, hogy ha bármi van, felhívhatnám és ez kölcsönös, számíthatunk egymásra ha kell.

Szinte semmilyen, alig ismerem. Nagy köztünk a korkülönbség, úgyhogy gyakorlatilag nem együtt nőttem fel (mire iskolába mentem, ő már nem lakott otthon).

Öcsèm ès bàtyàm is van. Mindkettővel jó a kapcsolatunk, szoros. A bàtyàm fèltestvèrem, de semmi külömbsèg nincs ebből.

Egész jó

https://www.youtube.com/watch?v=Uls7qYzy-LM

Nekem mindkettő van, nem olyan szoros, mint ahogy a környezetemben lévő családoknál látom. Bátyám távolságtartó, már nem is lakik velünk, csak akkor beszélgetünk ha kettesben vagyunk, és ez ritka. Öcsémet még túl éretlennek érzem a beszélgetéshez, vele szivatjuk egymást, és poénkodunk egymással.

Mostoha bátyám van, pár év korkülönbséggel. Nem a legszorosabb, éppenhogy csak köszönünk egymásnak mindennap, aztán mindkettőnk megy a saját dolgára. Meg vagyok elégedve ezzel, mivel teljesen más beállítottságú személy, mint én, de van néhány véleményem róla is, amiért szeretném egy részben minél hamarabb elhagyni először a háztartást.

Öcsém van, 2,5 évvel fiatalabb. Kiskorunkban nagyon jó volt, és kb. 18-20 éves korunktól ismét nagyon jó (43/45) a kapcsolatunk, de amikor én elkezdtem kamaszodni, aztán felnőni, ő meg még szinte kisfiú volt (viselkedésileg, gondolkodásban) + anyámmal rengeteg veszekedésem volt és ő volt a villámhárító/közvetítő közöttünk, akkor évekig szar volt a kapcsolatunk, majdhogynem utáltuk egymást. De aztán ahogy ő is kezdett felnőni sok mindent megértett, miért csináltam, miért viselkedtem így vagy úgy, én viszont megértettem, hogy neki milyen rossz volt közöttünk vergődni villámhárítóként, szóval sokat, nagyon sokat dumáltunk ezekről a dolgokról, meg voltak más súlyos családi dolgok is, apám alkoholizmusa pl., ami összekovácsolt minket újra felnőttként, aztán közös baráti körünk lett, közös érdeklődési körünk, szóval azóta töretlen a jó viszony, mindent meg tudunk beszélni és mindenben számíthatunk a másikra.

ocsem van. Jo. gyerekkent is jo volt. voltak veszekedesek, de nem veszes. Aztan mindketten mentunk masfele tanulni, dolgozni. Azota kevesbe szoros a kapcsolat, de ha baj lenne kolcsonosen szamithatnank egymasra.

Öcsém van, 10 éve nem beszélek vele kb. Mikor otthon éltem sem sűrűn. Nagy a korkülönbség meg nekem kellett nevelni, így enyhén nem kedvelem őt.