Ha megtehetnétek, akkor szeretnétek, hogy a gyereketek szuperintelligens legyen (200 körüli IQ)?

Bár nincs és nem is volt 200-as az iq-m (158 volt 5 évesen), anyámék mondták, hogy nagyon problémás ilyen gyeteket felnevelni, mert sokkal több törődést igényeltem. (mondjuk ebbe az ADD-m is belejátszik)

/11-esnek: Én is hasonlóan érzek. A szüleim előbb suliba raktak, ezért mindenhol én voltam a legfiatalabb. Mindenki kinézett ezért, nem kezeltek érettnek. Ez mai napig nagyon rosszul érint. A másik dolog, ami végigkísért, az a tanuládi készségemért való kinézés. Amikor dolgozat előtt véletlenül ki merem mondani, hogy tegnap csak 1 óráig tanultam, majd megírom az adott dolgozatot 90 körülire, mindenki a hátamra ugrik, hogy nem kell "pick me"-nek lennem, nem vagyok különleges. Az a pár barátom, akik szintén hihetetlenül intelligens és okos emberek mondogatják, hogy mellettem hülyének érzik magukat, meg hogy mekkora egy stréber vagyok. Aztán elkezdtem hazudni, hogy ilyen meg olyan tanulási technikákat használok, meg magántanárhoz járok, és abbahagyták ezt az egészet. Szóval nem mondom, hogy hihetetlenül nehéz az élet átlagnál magasabb iqval, de megvannak a maga nehézségei, főleg szociális szempontból. Az emberiségben tényleg nem számít az iq, csak akkor, ha 180 feletti, vagy ha 60 alatti.