Náci leszármazottak, ti mit éreztek?

Nem izgatna. Akkoriban vagy elfogadtad a parancsot, vagy éhenhaltál/kinyírtak a családoddal együtt.

Szerintem az emberek kicsit túlértékelik a genetikát, nekem már a szüleim személyisége is olyan távol áll tőlem, nem is értem, mi közöm lenne egy ilyen régi felmenőmhöz.

(Föltéve, hogy nem kamu a kérdés!)

Kedves Kérdező!

Semmiféle rossz érzésed ne legyen emiatt!

A "náci seregben" szolgáltak, meg "rémes belegondolnom, hogy akár halomra ölhették az embereket". Mégis miféle ostobaságokat zagyválsz itt össze? Egy háborúban minden ország hadba hívta a felnőtt férfilakosságot. Aki pedig katona lett és harcolt, az - ha úgy alakult - nyilván embert is ölt. Ettől ő nem gyilkos és nem gazember. Ha hazament, ugyanaz a szerető férj és apa maradt, mint előtte. Sőt, adott esetben őt is megviselték a front borzalmai. A te felmenőid a német hadseregben szolgáltak, mert németek voltak. Egy angol vagy skót ember felmenői a brit hadseregben, egy orosz vagy ukrán ember felmenői a szovjet hadseregben. És igen, halomra öltek embereket, mert a háború az ilyen.

De nekem annyira abszurd és provokatív az egész kérdésed....

Még ha azt írtad volna, hogy pl. dédapád orvosként koncentrációs táborban emberkísérleteket végzett. De azon problémázni, hogy háborúban besorozták és ment a háborúba? Teljesen abszurd a gondolkodásod!

A felmenői tetteiről nem tehet senki. Az ő idejükben még csak nem is éltél, Kérdező, nem vettél részt abban, amit ők tettek, vagy nem tettek.

A családját különben sem magának választja meg az ember.

Én például a szüleimen kívül egy felmenőmről sem tudok szó szerint semmit. Még képet sem láttam róluk, mind meghaltak még a születésem előtt évtizedekkel. Nem aggódok azon, hogy milyen emberek voltak, mindenki csak a saját életét éli és csak a saját tetteiért felelős.

Bárkinek az ősei között lehetnek akár gyilkosok is.

Nem kell velük foglalkozni, nem lesz ettől az adott személy sem több, sem kevesebb.

Nem foglalkoztat. Ha ő kezelte a gázkamrát, akkor sem jelentene semmit, nem én csináltam, nem érzek felelősséget és úgy gondolom, hogy nem is kell, hogy érezzek.

Akár örömmel tette, akár kényszerből.

Inkább lennél büszke a katona őseidre, hogy a szovjetek ellen védték a hazájukat...!

...mert többet gondolom nem tudsz, csak azt, hogy a hadseregben szolgáltak. Ez a tény önmagában becsülendő dolog.

Mert, legyen bármilyen rezsim szárnyai alatt is, egy hazáját védő katonára inkább büszkének kell lenni, minthogy korholt indokok miatt szégyellni.

Az én dédapám a balatoni harcokban vett részt, már a nyilasok idejében. Eszembe se jutott, hogy ő "hungarista" lenne, vagy hogy emiatt szégyelljem Őt. 1945-ben fogságba esett, megdolgozták az oroszok, csodával határos módon négy évvel később hazatért. Eleget bűnhődött ott ő olyanokért is, amit meg nem tett, szerintem.

#21

Na igen, dédim egy gödörbe temette magát, hogy ne erőszakolják meg a szovjet katonák.

A legtöbb lány bálákba, silódombokba próbált menekülni, no, őket hidegvérrel lelőtték.

Belelőttek a bálákba is, ha észrevették a lányokat menekülni a nemi erőszak elől.

Felesleges részletezni.

Egyik kutya, másik eb. Semmiben sem "rosszabb", vagy "jobb" a nemzetiszocialista Németország a sztálinista Szovjetuniónál, csak éppen mind a mai napig nem érdeke a nagyhatalmaknak egy erős közép-európai ország, szövetség (ld. a nyugat-európai országok egyáltalán nem örültek a német újraegyesítésnek), ezért tolják mind a mai napig a propagandát.