Véleményeket, és tanácsokat kérnék tőletek ha vagytok, voltatok ilyen helyzetben?

Szóval már írtam karrier blokban, hogy nincs melóm, stb stb sajnos, hagy ne írjam le megint, hogy milyen életünk volt, milyen sulit csináltam meg saját önerőből meg minden. Most van egy gyár ahova mehetnék melózni, csak mindig valami közbejön. Papírok hiányoznak ilyesmi, anyunak jeleztem, hogy lesz meló, és ma mikor megtudta hogy nem tudtam menni kora reggel a melósbusszal, mert hiába mentem volna, augusztusra raktak be tréningre mert tegnapelőtthöz két napra nem ígértem a papírok pótlását, mert nem tudtam volna hazamenni, de tegnap csak beleöltem tesóm kocsijába háromezret és hazmentünk. Ma a buszmegállóba mondta egy hölgy, hogy ő is máskor ment volna a tréningre és a biztiőrök még a kapun sem engedték be, mert nem volt ferlírva, kérjen másik időpontot, na és akkor onnan gyere haza ahogy tudsz. Mért baj az, ha az ember logikusan gondolkodik, és ami nyílvánvaló hogy hüle dolog lenne, nem csinálja meg. Tudom hogy zavaros, de tesóm elmondja, hogy mivolt, anyu dünnyög, hogy na ebből sem lesz már semmi sem. Mindig ezt csinálja, diplomásként minden xarban látni szeretne, akár még takarítsak is, csak dolgozzak, de se otthol nem lakok, mert albiba vagyok, egy fillért nem kérek, akkor mi a baja? Hozzáteszem nyarakat dolgoztam végig, és tanárként is melóztam. Miért akarja megmondani hogy mit tegyek? főleg, hogy otthol mindig áll a bál, semmit nem változtat saját életén sem, az összes férje ivott, iszik, és ez a mi életünkre is bőven rátette a jegyét. Mért nem látja, hogy öregségére ha dumál, csak maga alá vágja a fát, nem vagyunk már gyerekek, tudjuk mi a jó és mi nem. Kérdem én kinek jó a munkanélküliség? Senkinek!!! Ezt ő mért nem hiszi el? Mi a franc van ezzel a szülőkkel? De reális válaszokat várok, mert az, hogy lábamra álljak meg ilyenek, most nem ezen múlik, a xarnak sem kell senki dolgozni. Köszönöm.