Anyóséknál lakunk még egy hónapig és kezdenek idegesíteni. Mi tévő legyek?

Ahol én lakok, kertes házas övezet, egyáltalán nincsenek kerítések.

Szerintem egy hónapig ki lehetne bírni nélküle, én biztos nem laknék csak ezért anyóssal.

Az utcára nyíló ablakokra, ajtókra tegyetek sötételőt addig.

Egyébként meg ha ilyen közel koltoztetek és ilyen szar a viszony, akkor mire számítasz, mi lesz később? Én eladnám amíg nem késő. Ha jó a viszony sem érdemes ilyen közel költözni

Ha teljesen bizonyítható a pletykálkodás stb, akkor ha kérdez én megmondanám, hogy mivel így viselkedik, nincs szándékomban semmit mondani, mert nem tartok igényt a pletykálkodására, foglalkozzon a saját életével.

Párod nem állítja le?

Ha jól értem, akkor még nem lakható a ház? Ha anyóshoz költöztél, akkor alkalmazkodj. Tudom, hogy ez egy anyóst közösen szidó kérdés, de mégis mi a fene rossz abban, hogy anyóst érdekli, hogy a gyerekének a háza hogyan áll? Miért ne lassíthatna és nézhetné meg? (főleg, ha ti nem vagytok hajlandóak róla beszélni?) Nekem is hasonló korú fiaim vannak, tudom, hogy felnőttek, nem is élnek már velünk, de ettől függetlenül érdekel, hogy mi van velük, ha építkeznének vagy lakást vennének, az is érdekelne. Attól, hogy felnőtt, nem szűnt meg a gyerekük lenni.

Amúgy ha olyan elviselhetetlen a helyzet, költözzetek a te szüleidhez, vagy menjetek albérletbe addig, amíg be tudtok költözni.

21 évesen túl fiatal az ember még ilyen döntésekhez.

Meg is lett az eredménye.

Melyik században éltek ti?

Gyanítom meghalt a nagyi,vagy hasonló,és megörökölték a házat,és így lett ez.

Akkor is inkább eladnám,de biztos nem költöznék szülők mellé.

"Folyton a mi házunk a téma és hogy mi mit csinálunk ott."

Ez a fő probléma? Mindjárt megsíratlak...