Mit lehet kezdeni az olyan anyossal, apossal akik mindenbe beleszolnak?
Mar tobb, mint 10 éve vagyunk egy pár a ferjemmel. Eleinte nem, de mióta együtt élünk és van egy gyerekünk, mindenbe beleszólnak.
Ha nem tetszik valami, jön az érzelmi zsarolás.
Most várom a második babát. Elmondtuk mi lesz a neve ha lany, ha fiú első reakció, az nem lehet, milyen nevek ezek. Es felsoroltak 50 masik nevet.
Amikor lakast vettunk lobbiztak hogy ne vegyunk olyan hazban amiben magasra kell menni, legyen lift, minek az erkely, ne vegyunk csaladihazat se, azzal sok a dolog. Kocsit se, az draga azt fenn kell tartani. (hozzateszem nem ok veszik, van munkánk szoval SEMMIFELE ANYAGI SEGÍTSÉGET NEM KÉRTÜNK MEG TOLUK 10EV ALATT)
Elmondtuk hova megyunk nyaralni. Az penzkidobas, terhesen nem lehet furdeni.
Lesz a férjem 30. szülinapja. Anyosomnak nem felel meg az etterem, ő oda nem jön. (??)
Hat jo.. Mi már nem foglalkozunk velük, vagyis lassan en sem. Ha nem jöttök, maradjatok, aztan megis jönnek. Beszólogatnak, utalom mar az összes csaladi esemenyt.
En hosszú evekig meg akartam felelni nekik, sokat veszekedtünk emiatt a párommal, mert ő meg mar sok-sok éve nem akar. Mindig úgy ereztem /erzem nem all ki mellettem. Ő mondja amit a szulei hallani akarnak es csinal amit o vagy mi akarunk. En mondom az igazat es azt csinalom amit mondtam. Utalom a kepmutatast de abban talan neki van igaza, hogy inkabb el se mondjuk nekik amik tortennek csak ha már megtortentek, mert minden anyos mondat ugy indul, hogy a
'ti eletetek DE..' és a de után jön ami amugy mar kozel se az en eletem, inkabb az ő életéből ami nem úgy alakult.
Kezd a pohar betelni, nagyon. Az en csaladom messze él videken, lehet ők is ilyenek lennenek ha egy városban elnenk de nem tudom, sajnos erre nincs mod, itt a munkank.
Ti beallnatok a sorba vagy alljak ki magamert? (amúgy szelmalomharc, regen azt hittem nem lesz feszultseg ha az igazat mondom de csak rosszabb minden)
Párom nem egyke, van egy idosebb tesoja, se gyerek se lakas se párkapcsolat se allando munka. Otthon él, de nem igazan van vele semmi igy nincs is mibe belekotniuk max, hogy keressen mar maganak egy ertelmes tarsat.
Koszi a megerősitest mindenkinek. Azert a nincs problema kicsit túlzó. Nagyon sokszor nagyon megbantanak. En rossznak erzem tehat reszemtol van problema, viszont azzal tokre egyetertek, nekem megfelelesi kényszerem van felejuk. Szoval ezen fogok dolgozni. En ugy nőttem fel, hogy a csaladtagjaim nem kerülgették egymast, mint macska a forró akármit hanem elmondtuk ki mit akar és megbeszeltuk.
Ugy dontottem, igazatok van meg a ferjemnek is, fortyogjanak magukban.
Egyebkent regebben volt vita koztunk, ma már nincsen, max megbeszeljuk nekem szarul esik, de nem megyek bele mert o ignoralja. Probalom leszarni en is csak nekem magamban nehez.
Beugrott ma is sokszor, hogy tegbap anyósom ahelyett h elte volna a kis tyukszarnyi tarsasagi eletet a hulye szomszedasszonyaival, otthon volt megint es nekunk valogatott joszandekbol zeneket, hogy utana azt mondhassa majd hogy mennyire izlestelen volt az egesz, bezzeg ha ő csinalta vna. Persze nem nekem fogja mondani. A ferjemnek.. O meg lefossa
Egyetértek azokkal, akik azt mondják, hogy neked kell alább adni a megfelelési kéynszerből séa fréjedhez hasonlóan hozzáálni a dolgokhoz.
Viszont megértem, hogy mit érzel mert ez így kb. olyan hogy hiába vannak,nem lehet rájuk számítani. Csakhogy nekik is akarniuk kellene változtatni, kívülről semmit nem tehetsz... ha nem számít a szavad.
Örülj,hogy a férjed igy áll a dologhoz,mert ez legtöbb esetben forditva szokott lenni.
Az a baj,hogy mindenben meg akartál feleni nekik és engedted a fejedre nőni.Vegyél példát a fárjedtől,magasról tegyél rá,hogy mit mondanak.
Nálunk is ugyan ez ment. Akartam barátkozni, jóban lenni eleinte. Aztán észre vettem, hogy mindenbe bele szólnak, az összes terveiket lehurrogják, a párom önbizalmát teljesen el veszik csak azért hogy úgy táncoljon ahogy ők fütyülnek. Így hát nincs sok kedvem jó pofizni velük. Csak sajnos annyira be másztak a családomba, hogy az már szörnyű. Mi külföldön lakunk. Viszont ők folyton össze járnak anyuékkal, ami nem nagyon tetszik, tudván hogy milyen egy színész család. A szemembe jópofizik a hátam mögött pedig a férjemet folyton ellenem hangolja.
Ma is beszéltek telefonon és a férjem ki van fordulva magából. Bunkóskodik, nem lehet hozzá szólni.
Úgyhogy egy tanácsom van, ne engedjétek hogy bele másszanak az életetekbe és a terveiket ne velük osszátok meg, már esetleg az eredményt.
Az én férjem már megtanult magáért kiállni, hála az égnek. És észre vette hogy semmi jó nem sül ki abból ha mindent megosztunk a szüleikkel vagy akár másokkal. Persze nem magától jött a megvilágosodás, hanem rá vezettem mire figyeljen. Neked is ez kellene tenni.
14es voltam
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!