Szokásos anyóssal, sógornővel problémák, bővebben kifejtve lentebb. Mit tegyek?

Mi imádjuk egymást a testvéremmel (a szüleink már nem élnek)és mivel ezer km-re lakunk egymástól, általában 7-10 naponként beszélünk skyoe-on. Igaz, akkor 2 órát, de mindkettőnknek ez szórakoztató és örömteli.

Nincs a világon olyan, ami rá tudna venni, hogy naponta cseverésszek olyanokkal, akik így állnak hozzám.

Felnőtt, gyereket nevelő ember vagy és nem jössz rá arra, hogy a megoldás ennyire egyszerű: nem csücsülsz le te is a cseteléshez.

Ennyi.

Ne beszélgess velük minden nap. Bőven elég hetente, sőt, két hetente egy alkalommal. Vagy ha napi szintű bájolgást akarnak, beszélgessen velük a párod, végül is az ő rokonai.

Tényleg tudni kell kulturáltan viselkedni a párunk családjával.

De tudd, hiába akarsz valakivel/ valakikkel nagyon jóban lenni. Ha nem passzol a természetetek, úgysem tudjátok a közös hangot megtalálni, és megszeretni egymást, ha nagyon akarjátok, akkor sem. És egy ponton túl kár is erőltetni. Egymás idegeire menni meg felesleges. Inkább érintkezzetek minél ritkábban, és rövidebb időre, de akkor békésen, türelmesen és kulturáltan. Attól, hogy X a párod a rokona, még nem kötelező szeretni is. Neki sem kötelező szeretnie téged.

Annyi a lényeg szerintem, hogy ne szapuljátok és sértgessétek egymást.

Én is utálom az anyósomat, és ez így is fog maradni már, amíg élünk. Olyan különböző a habitusunk, hogy ha nem egy párkapcsolat révén vagyok rákényszerülve, akkor saját döntésemből ilyen emberrel soha, semmilyen kapcsolatot nem tartanék fenn.

Nem sértegetem, nem szidom, csak magasról letojom. Értsd: akkor találkozom vele kb. 2-3 havonta, ha muszáj, a párom kedvéért. Ennyi.