A parom azt szeretné?

Szavazzatok 0-ra, de én akkor is azt mondom hogy nagyon gáz ma a helyzet, kéne valami felvilágosító országos kampány hogy ilyen emberek még NE vállaljanak gyereket. Nyilván nem vagyok abortusz párti, de komolyan ennek a szerencsétlen babának milyen esélyei lesznek az életben? Becsúszott, apa nem jön el otthonról, anyának annyi esze nincs hogy végiggondolja ezt a helyzetet, ide ír a gyakorikerdesekre ilyen kétségbe esett kérdést. Egyszerűen szomorú.

Kedves kérdező, valószínűleg egyedül fogsz maradni, tartsd meg a babát és ha nem tudod ellátni mert fiatal vagy, egyedül nincsenek meg a szükséges feltételek amit én teljesen megértenék, akkor add örökbe a babát. Annyian vágynak őszintén egy babára, és náluk talán jobb helyen lenne.

Bocsánat de ez a véleményem.

2 évet laktam anyósékkal.

Tönkre mentem ott lelkileg. 2 éve már majdnem hogy nem lakunk nála, de még mindig akkora harag van bennem, hogy leírni nem lehet. Rosszul vagyok tőlük, a kétszínűségüktől, attól hogy meglátom őket. Meg attól, hogy a férjem semmit nem lát, semmit nem akar!

Tudom, hogy a gyerekkel nem lenne könnyű egyedül de mond meg a párodnak, hogy az állandó idegesség sem tesz jót a várandósság ideje alatt! Nem jöttök ki jól, MEG AMÚGY IS! az az egészséges ha külön család lesztek. Anyósod találjon magának valakit és nem lesz egyedül! Látogassa meg a fia eleinte kicsit gyakrabban aztán ritkábban... valahogy szakadjon le az anyjáról és fordítva! A ferjemék is igy vannak anyukával. Hiába lakunk külön, bele tudna szarni a palacsintába nekünk! Mert a férjem beveszi amiket beszél neki! Ha a párod is mama pici fia, most előzd meg a bajt! Ha nem téged választ úgymond a gyerekkel, akkor küld el a francba gondolkodni erősen az életéről! Hátha megjön az esze mégis.

Először is nagyon meg kell köszönni az anyósnak, hogy gyerekes családot bevállalna öregségére a szerencsétlen... és utána nem menni a nyakára!

Nem tudom hány éves vagy, nyilván neked is vannak szüleid, velük kellene megbeszélned a dolgokat, mert ezt a gyereket bizony egyedül, vagy az ő segítségükkel fogod felnevelni.

A lényeg:

Nem vagy abban a helyzetben, nagyon válogass!

Én anyós vagyok, de amikor anyóssá váltam elköltöztem 100 km-el arrébb, a lakásomat hátrahagyva nekik.

Így baromira szeretjük egymást havonta 1x, ami sokkal jobb, mintha közelről gyűlölködnénk.

Én még arra is megkértem őket, hogy semmilyen vitás ügyüket nem osszák meg velem, mert nem akarok állást foglalni, meg nem is érdekel.

Szóval az anyós szemszögéből (is) nézve, nem vagytok egy főnyeremény és nem teszel szívességet, ha odacuccolsz.

TE tervezeted a babát vagy együtt? Fogadok hogy az előbbi. Neharagudj de a tervezett baba nem itt kezdődik.

Eleve egy olyan kapcsolatban ahol nem éltek együtt még, nem kene babát vállalni. Hiszen nem ismeritek egymást rendesen, egyrészt nem hiába mondjak hogy lakva ismerszik meg az ember. Másrészt meg látod most ilyen alapvető problémák jönnek elő hogy párod otthon maradna.

Én kívánom hogy jöjjön meg a párod esze, de úgyse fog. Nem kellett volna neki szülni, de nyilván egy gyerek élete felbecsülhetetlen. Azt tanácsolom hogy rázd meg magad és próbáld kitalálni melyik opció lenne a legjobb neked és ami a legfontosabb a babának.

Nekem a szüleim túl későn váltak el, tönkretették a gyerekkoromat. Ezt azért mondom mert nem mindig 2 szülővel a legjobb egy gyereknek. Az a lényeg hogy nyugodt és támogató környezetben nőjön fel, ha egyedül veled , ha nem.

Ezt pedig csak te tudod hogy hogyan tudnád neki megadni. Fel a fejjel!