Én már költöznék, de a párom (szülői behatásra) még nem szeretne. Szerintetek mit tegyek? (Bővebben lentebb. )
Én és a barátom 3,5 éve vagyunk együtt. 3 évvel ezelőtt költöztem oda hozzájuk a szülei házába. Eleinte minden jó volt, jól is éreztem magam velük, úgy éreztem, mintha a saját családom lenne, befogadtak maguk közé. Azután eltelt egy fél év és kezdtek elő jönni problémák (akkor egy pizzériában dolgoztam, én későn jártam haza, "kaja" szagom volt, ami após jelöltet zavarta, mert szerinte a kabátja át vette a szagot, pedig nem is egymásra voltak akasztva, ezáltal folyamatosan szurkálódott velem, hogy de büdös vagy..). Ment ezen a huzavona pár hónapig, majd lecsendesültek a kedélyek. Nemsokára új problémák láttak napvilágot. Én miért "csak" magam után mosogatok (Hozzáteszem másnak ez nem nagyon szokása. Nyilván elmostam az edényt is, amiben főztek, feltéve, ha már nem 3-4 napja száradt benne a cucc; Valahogy úgy már nem volt hozzá gusztusom), elvégre én is eszek az ételből. Miért van az asztalon a pénztárcánk (ez kollektív "probléma" volt), miért van annyi cipő meg papucs a cipős polcon. A történethez hozzá tartozik, hogy egy 9 négyzetméteres tetőtéri szobában lakunk ketten a párommal, és mivel kicsi a hely, nagyobb szekrényt sajnos nem tudunk elhelyezni a szobában, így nem is igazán férnek el a cuccaink. Amíg a pizzásban dolgoztam én rendszeresen főztem és sütöttem magunknak, persze ott bent a munkahelyen, mivel otthon tudni illik 2 konyha rész van kialakítva. Egy a földszinten, amit sajnos nem lehet használni, mert bent marad a kaja szag, meg meleg lesz, meg pára stb. (Igazából szoktak ők is főzni fent, csak ritkán, nekem viszont nem lehetett) a másik pedig a pincében, ezt használják nap mint nap. Én a pincében nem igazán szeretek tevékenykedni, mivel ott járkálnak az állatok állandóan, ráadásul nincs is nagy tisztaság, valahogy főzni nincs gusztusom ott. A másik dolog ami miatt már leszoktam a főzésről, hogy nem tudtam olyan ételt főzni, ami após jelölt számára megfelelő, ami nem is lenne probléma, nem szerethet mindenki minden ételt, viszont elég rossz érzés, amikor belekóstol a kajába, majd felrakja a gáztűzhelyre visszaforralja és át fűszerezi, mind ezt úgy, hogy végig nézed premier plánban, legalább tenné ezt úgy, hogy nem vagyok ott ... Az utóbbi 1 évben nagyon sok vitánk volt "apukával". Egy évvel ezelőtt váltottam munkahelyet, eleinte ment a duma, hogy végre nem leszel büdös, végre nem éjfélkor érsz haza.. Kezdem azt érezni, hogy egyáltalán nem tud elfogadni engem. Mindent jobban tud mindenkinél (Egyébként a családban teljes mértékig ő a fővezér, gyakorlatilag senki nem mer az ő véleménye ellen álláspontot foglalni, még akkor is helyeselnek neki, amikor tudja mindenki, hogy egyáltalán nincs igaza.) pl.: nyáron kitaláltam, hogy a hátsó gazos kertben egy kis részt elkezdek megművelni és veteményezek bele. Oké, így is lett megcsináltam a kertem, közben a szülők is csináltak veteményest. Ők hívei a trágyázásnak, úgyhogy teleszórták a kertjüket marhatrágyával. Én kikötöttem, hogy nem szeretnék trágyázni, ennek ellenére az akaratomon kívül rászórta a trágyát "após", megláttam, hogy épp szórja a trágyát a kertbe és rászóltam, hogy: - Megmondtam, hogy én nem szeretnék trágyázni, könyörgöm hagy műveljem már úgy a kertem, ahogyan én szeretném! - Jött a "hiszti" és 2 napig bezárkózott a szobába 50 éves fejjel, és nem szólt hozzám, még csak nem is köszönt nekem (Ellenállásba ütközött, ami nem tetszett neki), azért azt még odaszúrta nekem, hogy - Te tudod, de így a büdös életbe nem lesz termésed - Mellék info.: Pár hét múlva már ettem a gyönyörű és finom paprikáimat. Én nem locsolok slaggal, csak kupával és lehetőség szerint állott vízből, nem közvetlen csapból, persze ezért is hallgattam, hogy nem is értek hozzá. Ezer más dolgot tudnék még írni, de ennyiből is sejthető az otthoni helyzet. Én nagyjából 1-1,5 éve szeretnék már elköltözni, természetesen a párommal együtt, viszont, amikor felvetődik a téma egyből jönnek a szülők azzal, hogy hova mennétek, meg nem jó itt nektek. Persze költözzetek csak el, utáljatok stb.. A páromat pedig mindenre ráveszik. Egyik este megbeszéltük, hogy elkezdünk házakat, lakásokat nézegetni és, amint találunk valamit elköltözünk. Más nap már azzal fogadott barátom, hogy: - Anyuék szóltak, hogy nekünk is kell 2 kör fát hozatni télen 180.000.- ért mert sokba kerül a fűtés (ez mind szép és jó, csak a mi szobánk nincs teljesen leszigetelve, és mivel tetőtéri egyébként is hidegebb, tehát én közöltem, hogy csak akkor hozatunk,ha nem kell megfagynunk és meg lesz csinálva a fűtés rendesen), ja és a szomszéd házát vegyük meg inkább, mert itt milyen jó lesz nekünk, anyuék nem jönnének át, meg segítenének stb.. Az én álláspontom szerint nem egészséges az, ha a szülők mellett veszünk házat, ráadásul egy lepukkant romos házról van szükség, de persze van rá megoldás, hisz megmondták, hogy úgy kell, hogy megvesszük és 2 év alatt felújítjuk. Persze, havi 130.000.- hitel +60.000.- haza adott pénz mellett (amibe az itt lakásunk,néha 1-1 tál főtt étel +rezsi tartozik bele, egyébként a mosószertől a szappanig mindent magunknak veszünk, még egy felvágottat sem vesznek úgy, hogy nekünk is.. otthon meg alig vagyunk)+50.000.- kajára, háztartási dolgokra +telefon számla, autó fenntartás.. nyilván sokat tudnánk spórolni a felújításra. Az a probléma, hogy a párom olyan naiv még. 24 éves, de mindig megvezetik. Anno felvetettek vele egy kölcsönt (90.000.-), amit nem hajlandóak visszafizetni, mondván nem ők vették fel. Örököltek egy házat, eladták, a pénzt hamar elszórták: Vettek egy új TV-t a nappaliba, a használt Tv-t pedig eladták nekünk 30.000 Ft-ért + a mi TV-nkért és ahhoz egy dekóderért (egyik sem volt olcsó és túl régi sem), hozzáteszem a TV, amit minekünk "adtak" fele a barátomé volt, mivel az ő nevére vették részletre (se "anyukának" se "apukának" nincs bejelentett munkahelye) a felét pedig neki kellett fizetnie. És most hogy végre a barátom is költözne, mindig csak vissza tartanak bennünket. Szerintetek mit lehet tenni ebben az esetben? Hogyan mondjam el úgy a véleményem a barátomnak, hogy azzal ne bántsam meg? Van ennek egyáltalán így értelme?
24/N
Hasonló kapcsolatom volt, bár én nem költöztem hozzájuk, de sokat voltam ott. Ott anyuka volt a főnök kb mint a te sztoridban após, hogy még akkor is mindenki védte meg bólogatott neki mikor hülyeségeket beszélt, senki nem mert ellene szólni. Mosogatás hasonló szitu, senki nem mosogatott, napokig álltak az undorítóbbnál undorítóbb edények, majd én és a párom hétvégenként órákon keresztül mosogattunk mindent. Sütni főzni nem lehetett, mert anyuka panaszkodott, hogy kaja szag van meg büdös. Exemnek pénze nem volt költözni, meg igazából akarata sem nagyon...
Na lényeg a lényeg, már nem vagyunk együtt :D :D Persze más okai is voltak, de a családban uralkodó állapot is nagyban szerepet játszott..
Hasonló volt az ex-apósom, mindent megkritizált, ez se volt jó, meg az se (nem csak velem volt ilyen, hanem alapjáraton, de én nem bírtam elviselni).
Csak az exem miatt laktam ott, hozzáteszem, én terhes voltam, mikor volt egy vitánk (vagyis többször volt, konkrétan abból, hogy negatív lett a toxoplasma szűrésem, azaz sosem estem át rajta még, emiatt az orvos javasolta, ne érintkezzek macskával./ Nekik ki-bejárós macskáik voltak kertes házban, és közölte apósom, ő nem asszisztál ezekhez a 21.századi újvárosi fa$zságokhoz, ez népbutítás, én agymosott vagyok, a macskák előbb itt voltak, ha tetszik, ha nem, maradnak így, nem rakják ki őket a hidegbe /áprilisban/, ha nem tetszik, el lehet menni. Én mondtam, rég nem lennék itt, ha a fia hajlandó lenne jönni. Válasz: "Akkor menj magadban, nem vagytok összekötve."
Na, vissza is cuccoltam anyámhoz (terhesen), exem meg kikönyörögte anyucinál, hogy a cicusok legyenek kint, illetve a garázsba, műhelybe lehessen csak bejárásuk.
Akkor hol itt, hol ott voltam, de a feszült hangulat miatt, meg hogy ex-apósnak könyörögjek, ha menni lell valahova (közlekedés nem volt 5 km-en belül, se bolt, semmi), már többet voltam anyámnál, mint náluk (hétvégeken, mikor ex otthon volt, mentem vele "haza".)
Aztán akkor volt anyósom közölte, jó lenne, ha elköltöznénk albiba, mert itt túl sokan vagyunk, ő nézegetett már nekünk... El is mentünk, de a ráhatások így is megvoltak. 3 éves volt a gyerek, mikor szétmentünk (nem ő miattuk... De nekik is részük volt, stuffolták...)
Kész csoda hogy eddig bírtad. Nálam alapszabály hogy soha de soha nem költöznék a barátom szüleihez, mert akkor egész életemben pitizni kellene nekik amiért ott lakhattam.
Közöld a néppel hogy költözöl, a párod ha akar költözzön veled, ha meg nem akkor maradjon anyuci szoknyája mellett. Definiáld neki a "saját élet" fogalmát.
Ne haragudj, de miért vagy még ott? Nem veszed észre, hogy teljesen megaláznak ott téged? Megaláznak, hülyére vesznek, lehúznak anyagilag, a párodat manipulálják, érzelmileg zsarolják. Emellett igénytelenek, ti meg nyomoroghattok a lyukatokban, ami télen jó hideg.
Én már rég elköltöztem volna, ha kell a pasi nélkül. Mondjuk oda sem költöztem volna, de ez most lényegtelen. Menj el minél előbb és én a pasidon is elgondolkodnék. Neki sincs sok sütnivalója, ha képes kölcsönt felvenni a szüleinek, meg megvásárolni tőlük olyan tévét, ami az ő nevén van, mert ő fizette az áruhitelt, lol.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!