Én már költöznék, de a párom (szülői behatásra) még nem szeretne. Szerintetek mit tegyek? (Bővebben lentebb. )
Én és a barátom 3,5 éve vagyunk együtt. 3 évvel ezelőtt költöztem oda hozzájuk a szülei házába. Eleinte minden jó volt, jól is éreztem magam velük, úgy éreztem, mintha a saját családom lenne, befogadtak maguk közé. Azután eltelt egy fél év és kezdtek elő jönni problémák (akkor egy pizzériában dolgoztam, én későn jártam haza, "kaja" szagom volt, ami após jelöltet zavarta, mert szerinte a kabátja át vette a szagot, pedig nem is egymásra voltak akasztva, ezáltal folyamatosan szurkálódott velem, hogy de büdös vagy..). Ment ezen a huzavona pár hónapig, majd lecsendesültek a kedélyek. Nemsokára új problémák láttak napvilágot. Én miért "csak" magam után mosogatok (Hozzáteszem másnak ez nem nagyon szokása. Nyilván elmostam az edényt is, amiben főztek, feltéve, ha már nem 3-4 napja száradt benne a cucc; Valahogy úgy már nem volt hozzá gusztusom), elvégre én is eszek az ételből. Miért van az asztalon a pénztárcánk (ez kollektív "probléma" volt), miért van annyi cipő meg papucs a cipős polcon. A történethez hozzá tartozik, hogy egy 9 négyzetméteres tetőtéri szobában lakunk ketten a párommal, és mivel kicsi a hely, nagyobb szekrényt sajnos nem tudunk elhelyezni a szobában, így nem is igazán férnek el a cuccaink. Amíg a pizzásban dolgoztam én rendszeresen főztem és sütöttem magunknak, persze ott bent a munkahelyen, mivel otthon tudni illik 2 konyha rész van kialakítva. Egy a földszinten, amit sajnos nem lehet használni, mert bent marad a kaja szag, meg meleg lesz, meg pára stb. (Igazából szoktak ők is főzni fent, csak ritkán, nekem viszont nem lehetett) a másik pedig a pincében, ezt használják nap mint nap. Én a pincében nem igazán szeretek tevékenykedni, mivel ott járkálnak az állatok állandóan, ráadásul nincs is nagy tisztaság, valahogy főzni nincs gusztusom ott. A másik dolog ami miatt már leszoktam a főzésről, hogy nem tudtam olyan ételt főzni, ami após jelölt számára megfelelő, ami nem is lenne probléma, nem szerethet mindenki minden ételt, viszont elég rossz érzés, amikor belekóstol a kajába, majd felrakja a gáztűzhelyre visszaforralja és át fűszerezi, mind ezt úgy, hogy végig nézed premier plánban, legalább tenné ezt úgy, hogy nem vagyok ott ... Az utóbbi 1 évben nagyon sok vitánk volt "apukával". Egy évvel ezelőtt váltottam munkahelyet, eleinte ment a duma, hogy végre nem leszel büdös, végre nem éjfélkor érsz haza.. Kezdem azt érezni, hogy egyáltalán nem tud elfogadni engem. Mindent jobban tud mindenkinél (Egyébként a családban teljes mértékig ő a fővezér, gyakorlatilag senki nem mer az ő véleménye ellen álláspontot foglalni, még akkor is helyeselnek neki, amikor tudja mindenki, hogy egyáltalán nincs igaza.) pl.: nyáron kitaláltam, hogy a hátsó gazos kertben egy kis részt elkezdek megművelni és veteményezek bele. Oké, így is lett megcsináltam a kertem, közben a szülők is csináltak veteményest. Ők hívei a trágyázásnak, úgyhogy teleszórták a kertjüket marhatrágyával. Én kikötöttem, hogy nem szeretnék trágyázni, ennek ellenére az akaratomon kívül rászórta a trágyát "após", megláttam, hogy épp szórja a trágyát a kertbe és rászóltam, hogy: - Megmondtam, hogy én nem szeretnék trágyázni, könyörgöm hagy műveljem már úgy a kertem, ahogyan én szeretném! - Jött a "hiszti" és 2 napig bezárkózott a szobába 50 éves fejjel, és nem szólt hozzám, még csak nem is köszönt nekem (Ellenállásba ütközött, ami nem tetszett neki), azért azt még odaszúrta nekem, hogy - Te tudod, de így a büdös életbe nem lesz termésed - Mellék info.: Pár hét múlva már ettem a gyönyörű és finom paprikáimat. Én nem locsolok slaggal, csak kupával és lehetőség szerint állott vízből, nem közvetlen csapból, persze ezért is hallgattam, hogy nem is értek hozzá. Ezer más dolgot tudnék még írni, de ennyiből is sejthető az otthoni helyzet. Én nagyjából 1-1,5 éve szeretnék már elköltözni, természetesen a párommal együtt, viszont, amikor felvetődik a téma egyből jönnek a szülők azzal, hogy hova mennétek, meg nem jó itt nektek. Persze költözzetek csak el, utáljatok stb.. A páromat pedig mindenre ráveszik. Egyik este megbeszéltük, hogy elkezdünk házakat, lakásokat nézegetni és, amint találunk valamit elköltözünk. Más nap már azzal fogadott barátom, hogy: - Anyuék szóltak, hogy nekünk is kell 2 kör fát hozatni télen 180.000.- ért mert sokba kerül a fűtés (ez mind szép és jó, csak a mi szobánk nincs teljesen leszigetelve, és mivel tetőtéri egyébként is hidegebb, tehát én közöltem, hogy csak akkor hozatunk,ha nem kell megfagynunk és meg lesz csinálva a fűtés rendesen), ja és a szomszéd házát vegyük meg inkább, mert itt milyen jó lesz nekünk, anyuék nem jönnének át, meg segítenének stb.. Az én álláspontom szerint nem egészséges az, ha a szülők mellett veszünk házat, ráadásul egy lepukkant romos házról van szükség, de persze van rá megoldás, hisz megmondták, hogy úgy kell, hogy megvesszük és 2 év alatt felújítjuk. Persze, havi 130.000.- hitel +60.000.- haza adott pénz mellett (amibe az itt lakásunk,néha 1-1 tál főtt étel +rezsi tartozik bele, egyébként a mosószertől a szappanig mindent magunknak veszünk, még egy felvágottat sem vesznek úgy, hogy nekünk is.. otthon meg alig vagyunk)+50.000.- kajára, háztartási dolgokra +telefon számla, autó fenntartás.. nyilván sokat tudnánk spórolni a felújításra. Az a probléma, hogy a párom olyan naiv még. 24 éves, de mindig megvezetik. Anno felvetettek vele egy kölcsönt (90.000.-), amit nem hajlandóak visszafizetni, mondván nem ők vették fel. Örököltek egy házat, eladták, a pénzt hamar elszórták: Vettek egy új TV-t a nappaliba, a használt Tv-t pedig eladták nekünk 30.000 Ft-ért + a mi TV-nkért és ahhoz egy dekóderért (egyik sem volt olcsó és túl régi sem), hozzáteszem a TV, amit minekünk "adtak" fele a barátomé volt, mivel az ő nevére vették részletre (se "anyukának" se "apukának" nincs bejelentett munkahelye) a felét pedig neki kellett fizetnie. És most hogy végre a barátom is költözne, mindig csak vissza tartanak bennünket. Szerintetek mit lehet tenni ebben az esetben? Hogyan mondjam el úgy a véleményem a barátomnak, hogy azzal ne bántsam meg? Van ennek egyáltalán így értelme?
24/N
Egy ideig mi is aposeknal laktunk de nem 3 evig :D ez azert sok ido.
Nagyon kicsi volt e hely. Gyakorlatilag a cipomnek alig volt helye, a kabatomnak alig talaltam helyet a fogason, ruhaimnak se nagyon volt hely pedig alig volt ruham es ezert se vettem semmit mert tudtam hogy ugyse tudom hova rakni.
Minket nem tartottak vissza koltozeskor :D Most sincs oriasi helyunk de legalabb mindenunk elfer es nem kell mashoz alkalmazkodni.
Koltozz el egyedul es majd a parod megy utanad. Nem tudom hogy hol laktal elotte de ha szuleidnel es a szuleid nem laknak most messze akkor visszakoltozhetnel es majd kerestek egy alberletet.
Kérdező, ez egyszerű: a pasid anyuapu picifia, nem pedig a te társad. Ha az lenne, melletted állna mindenben. Nem teszi. Elnézi, hogy megaláznak.
Ez a sztori lényege. Szerinted ez, így, ebben a formában egy valódi, tiszteletteljes párkapcsolat, vagy sem? Ha igen, maradj. Ha nem, szakíts. Én már rég megtettem volna.
Azta. Sokszor mintha a saját életemet olvastam volna. Pld.
- a miért csak magad után mosogatsz (pedig nem, csak ameddig ők gyűjtik 1-2 napig a koszos edényt én a sajátom elmosom, viszont nem szeretnék mindig én mosogatni).
- Azt akarták, hogy a szemben lévő romos házat vegyük meg, amire szintén vagy 2 év lett volna a felújítás!
- Az akaratomon kívül tesznek dolgokat és ha szólok, gyerekesen megsértődnek.
- Ugyanúgy megfagyunk a tetőtéri szobában, de az nem számít (télen 16-17 fok van ott).
- Párom ugyanúgy nem akart elmenni. Mert azért építettek ekkora házat, hogy...
Általánosságban véve jóban vagyunk, de ez nem élet! Most már ők mondogatják, mikor megyünk már. Rájöttek ők is, így az egészséges.
Tanácsom: ne hagyd magad! Én már bánom, hogy eddig (3 év) húztam. Pároddal ülj le őszintén beszélni, és állítsd kész tények elé. Nézegesd te a lakásokat (én is ezt tettem 1 évig) volt, hogy egyedül mentem megnézni, de látta, hogy tényleg el megyek.
A jó hír, hogy azóta vettünk egy lakást, lassan költözünk.
Egy évet húztunk le anyóséknál. Rémálmomba ne jöjjön vissza. Minden hétvégén ment a cirkusz (hétközbe is csak ritkán, mert férjemmel sokat dolgoztuk). Egy év alatt találtunk lakást. Azt a kiborulást ne tudd meg. El lettem mindennek hordva, meg hogy nem fogunk tudni megélni stb. Az első két hónap kegyetle volt, mindenünk ráment a lakásra, de kitartottunk egymás mellett a tök üres lakásban. Anyukáméktól kértünk ennivalót, de a 3. hónapra minden rendbe jött, megkaptuk az éves bónuszt, kifizettünk mindet, használt, de működő bútorokkal berendeztük a lakást, majd kiderült, hogy jön a baba. Dolgoztam elég sokáig, lett tartalékunk, lecseréltük a régi elektromos berendezéseket, berendeztük a gyerekszobát, semmiből nincs hiányunk. A GYED- em nagy jó, a férjem is jól keres, anyósékkal is helyre zökkent minden. Imadják az unokájukat, engem is. Az volt a baj, hogy egymás hegyén- hatán éltünk zavartuk egymást, fajt az elszakadás is nekik, de elfogadták, hogy felnőttünk, éljük a sajat életünket.
Ehhez azonba kell egy olya társ, aki minden körülmények között melkletted áll.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!