Túlreagáltam vagy jogos volt? /macska probléma/

Tudom, hogy most le fogtok pontozni. Nekem is volt macskám, kinti. Aki azt írja, hogy a macskának nincs mozgás igénye, az nyilván egy eleve "fogságban" tartott szobamacskáról beszél, aki már beletörődött az unalmas lakásba. Van amelyik alszik, van amelyik harap.

Az én macskám egész éjjel aktív volt, vadászott. Sokszor nappal is, még öreg korában is. Amikor tavasszal a madarak megjelentek a kertben, teljesen bezsongott, egyfolytában a fán sunnyogott, vagy a fűben lapulva leste őket, párat el is kapott sajnos. Az egereket távol tartotta a háztól. Igen, ha jó idő volt általában az ablakpárkányon napozott, de alapvetően sokat mozgott. A szomszéd elhanyagolt kertje olyan volt mint egy dzsungel és nem voltak állatai, így órákat töltött ott naponta, mint valami fekete párduc, vadászott, sunnyogott. :-)

Sokan olyanok itt a macskával, mint amikor az oroszlánról az állatkertben megállapítják, hogy jó ott neki, nincs mozgásigénye, hiszen állandóan alszik. Francokat. Maga a szabadság a lényeg, az új ingerek, illatok, a vadászat. Véleményem szerint aki lakásban tart macskát az állatkínzó, akkor is ha eteti meg ki van nyalva a valaga. A macska ugyanis egy állat, egy természeti lény és neki a természet közelségére van szüksége.

Igazad volt és én nagyon szégyelltem volna magamat, ha a macskám vagy a kutyám megharapott volna bárkit. Jó, az nem tetszene, ha leüvöltenél, de megérteni azért megérteném.

Az a baj, hogy ebben az országban az emberek többsége sosem volt jó állattartó. Régen kutyába se vették őket, most meg átestek a ló túlsó oldalára. Az állatoknak nem arra van szüksége hogy majom szeretettel csüngjünk rajtuk a saját önző szeretetigényünkből, hanem térre, mozgásra, levegőre, ingerekre.

Azért arra is kíváncsi vagyok, hogy ezek az emberek akkor is így reagálnának-e ha a saját gyereküket érné inzultus (vagy őket magukat) és az elkövető nem egy cica lenne, hanem mondjuk egy pitbull.

Igazad van kérdező, én nem mennék többet oda, de tudod, hogy a jó kapcsolat após jelölttel ki van lőve.

értem én mi a bajod, csak éppenséggel semmi közöd hozzá, ez a nagy helyzet. Barátod cicusa oké kintre való,DE ha SOHA életben nem volt még kint akkor szimplán csak elcsámborog és miért? mert a srác zakkant csaja "jót" akart neki. Egy szoba cica lehet ki akar menni,de fogd fel az ilyen kinti létre életképtelen. pl.:

mi kiengedtük a szobacicánkat érezd jól magad, boldogan föl is mászott a fára...ott pletyiztünk a kertben pár órát, mire felsírt a macska mert nem tudott lemászni :D akkor esett le, hogy a cica végig fent volt XD

Szóval a szándékod lehet hogy jó,de tapasztalatlan vagy, mert a saját cicusaidból indulsz ki és minden macska külön személyiség!

Éveken át macskákat tenyésztettem, de mentett hazicicák is megfordultak már az életemben jópáran.

Alap, hogy az állatomért felelősséggel tartozom. Felelős vagyok az ő jóllétéért, a számára megfelelő tartási körülményekért, de az általa okozott károkért, a másokkal való viselkedéséért is. Ha az állatom közveszélyes, azzal nekem, a felelős gazdának kell kezdenem valamit.

A macska is nevelhető. Kölyökkorban kell rá megtanitani, hogy nem harapunk, nem karmolunk. Ebben az esetben ez kimaradt, hát pótolni kellene. Vagy ha nem segít, akkor orvoshoz vinni. Egy benti kandúrnál az ivartalanítás alap kellene, hogy legyen (hogy bírják a szagot elviselni?), ettől szelídülne, és könnyebb lenne az élet mindenkinek.

Betegségek is okozhatnak extrém agresszivitást, volt dolgom idegbajos sziámival, aki évek óta cisztáktól szenvedett, és a műtét után kezelhetőbbé vált . (Már amennyire "kezelhetőnek" nevezhető ez a fajta.)

Pár jól irányzott pofon már az elején hasznos lett volna kérdező, vagy némi grabancon ragadás, persze ez a többieken nem segít, de téged talán békén hagyna az az elmebeteg jószág. A legnagyobb baj az, hogy a gazda ez esetben éppolyan sötét, mint a macskája, nem tudom, az ilyet meg lehet-e győzni észérvekkel.

Persze a kiabálással nem értek egyet, de gondolom, megijedtél. Amúgy joggal. Senki nem vagyik életre szóló hegekre, pláne nem az arcán.