Túlreagálom, vagy mi ez?

Úgy érzem anyósom versenyez velem a gyerekemnél... vagyhogyismonjam. Az oké, hogy örül meg büszke, de írok példákat:

Mennünk kellett ugye csipőszűrésre, időpontra. Elhívtam segíteni (hogy ugye ne érezze magát kihagyva), de aztán nem elég, hogy késett még odacsődítette a közelben lakó barátnőit, hogy dicsekedhessen, úgy kellett szólnom, hogy elsődlegesen vizsgálatra jöttünk időpontra!

Rendszeresen kiveszi a kezemből a babakocsit, pár lépés után kérdi csak meg, hogy tolhatja-e. Pedig szívesen odaadnám, nincs és sose volt evvel bajom, de miért nem tudja megvárni, míg átadom?

Ha hordozókendővel viszem a kicsit (ami bizonyítottan sokkal jobb kettőnknek), akkor látom rajta az “aggodalmat”, hogy így ő nem tud unokázni. Folyton kérdezgeti, hogy “na, nem nehéz még” meg hogy “nem lenne kényelmesebb a kocsi” vagy olyanokat mond, hogy szokta látni, hogy a hordozott babák el vannak hanyagolva, mert leesik a sapka stb.

Szerinte felesleges félévesnél tovább szoptatnom, a párom is 7 hónaposan hagyta abba. Pluszban folyton mondogatja, hogy ő már “karonülőként” odaadta a fiát a nagyiknak és hogy majd ő is “elkéri” az unokáját. Gondolom ezért szorgalmazza a korai elválasztást. Fent említett aggodalmat vagy nem tetszést láttam akkor is az arcán, mikor mondtam, hogy 1 éves koráig szeretném legalább szoptatni a babám.

Nem veszek meg a gyereknek minden hülyeséget, ésszel vásárolok, de 4 hónapos a kicsi, ilyenkor ugye fontosak a fejlesztő játékok. Kapott egy babazongorát, amiben aztán lemerült az elem... na ezután anyósom mutatott valami színes zacskót a babának, amivel szintén játszott hiszen nemrég tanult meg fogni, idézem anyósom “jajj ez mennyivel jobb mint bármi elemes”. Vagy pl. készítettem lógó játékokat a játékívre, amiket imád a kicsim, miután megmutattuk anyósomnak volt egy alkalom, hogy a babám bebandzsított (1 éves korukig tök normális) és anyósom rögtön mondta, hogy ezért nem jó ez a sok fellógatott játék neki.

Vagy amikor náluk vagyunk és csinál valami cukiságot a babó anyósom mindig mondja, hogy jajj nézzem, mintha ezeket csak neki csinálná. A múltkor pl. leraktuk náluk egy szobába aludni a babát és kint beszélgettünk. Kicsivel később elkeszdett nyöszörögni a picim és anyósom felpattant és odabökte nekem, hogy “várjál” és berohant a picihez... jól fel is ébresztette, pedig én tudom, hogy néha álmában nyöszörög, nyüglődik, de alszik tovább...

Baromira kezd ez zavarni. Szerintetek túlreagálom? Mégha nyíltan megmondaná és “rá tudnék szólni”, de csak ebben a passzív agresszív stílusban csinálja, amit a férjem nem vesz észre.