Mi lehet az oka, hogy apósék nem hagynak minket kettesben a párommal?

Nem vagyunk már kamaszok, jegyesek vagyunk, együtt élünk külön a szülőktől, szóval nem arról van szó, hogy attól félnek hogy majd biztos sunyiban "felnőtt dolgokat" csinálunk. :))

Mikor apósomékhoz megyünk, egy percre se hagynak minket kettesben: ha bemegyünk a szobába, hirtelen egyből kell nekik valami tőlünk és kopogtatnak, szólongatnak, ha kimegyünk a kertbe, egyikük biztos hogy kijön velünk - pedig a párom pipázik, ők meg irtóznak a szagától, de inkább kijönnek velünk és szívják, mint hogy ne legyenek velünk 3 percig. Náluk az emeleten nincs semmi 2 hálószoba kivételével, odafönt alszunk ha náluk vagyunk, ilyenkor anyósom képtelenül sokáig tud tenni-venni odafent, csak hallótávolságban legyen. Ha ott vagyunk, akkor sehova nem mennek el otthonról, de még az utca végi pékségbe se - vagy ha mégis, akkor hétvégén ötkor felkelnek, mert tudják, hogy mi akkor még alszunk, gyorsan elintézik, és utána "ülnek a nyakunkon".

Igazából nem is lenne furcsa nekem, hogyha mindig is ilyenek lettek volna, mert vannak emberek akik egyszerűen csak ilyenek, viszont régen ez abszolút nem volt rájuk jellemző - egyetemista koromban egy évig még laktam is náluk, és soha nem éreztem ezt. Nem olyan rég kezdték, olyan bő fél éve körülbelül. Pedig semmi nem változott akkor velünk kapcsolatban, legalábbis mi nem tudunk róla.

A párom már finoman próbálta kiszedni belőlük, hogy mi ez, de "nem értették", hogy miről beszél.

Igazából nem élhetetlen vagy ilyesmi, ki lehet bírni, csak nagyon bizarr és teljesen érthetetlennek tűnik számomra, hogy miért kezdték el ezt csinálni látszólag ok nélkül.

Valakinek van bármiféle tippje, hogy mi okozhatja? Találkozott más is ilyennel? Mi miatt lehetnek ilyenek?