Mit csináljunk még?

Az ebédes szituáció évekkel ezelőtt volt. Csak az egyik választ követően jutott eszembe.

Azóta már igencsak limitáltuk a találkozókat.

Nemsokára gyerekünk lesz és nem tudom, hogy mi lenne neki a jó. Ha alig vagy szinte nem ismerné a nagyszüleit vagy ha ezeket tapasztalná.

Nekem nem hiányoznak. Saját szemszögemből nézve nem vinném oda, de a gyerek szemszögéből nézve mi lenne a jobb döntés. Ez adja most a fejtörést.

#23 ezt hogy érted?

Mit kellett volna csinálnia? Elmondta szépen, elmondta durvábban is. Aztán csökkentettük a találkozót, és elmondta köszi, de ebből nem kér.

A válasz minden esetben, hogy biztos miattam mondja. Így már csak nevetni tud ezen, mint ahogy én is. Természtetesen dühítő, de mit kéne csinálnunk? Ja és amikor felemeli a hangját, az apja egyből kikéri magának, hogy így nem beszélhet velük. Így sokszor már sehogy nem beszél velük (persze miattam, véletlenül sem azért, mert így viselkednek). Ha nem veszi fel a telefont, akkor írnak sms-t vagy email, amiben kifejtik, hogy ő nem ilyen.

Bármit csinál, amivel kiáll magáért és értem, az a vége, hogy ő nem ilyen. Tizenévesen tényleg nem volt ilyen, de már 30+ (szülei nem támogadták sem autóval, sem lakással, dolgozik rendesen, szóval nem naplopó anyuci és apuci a segge alá tett mindent férfiról beszélünk). Ő elevel nem a veszekedős fajta, csak akkor emeli fel a hangját, ha muszáj. A szülei meg minden csipcsup dologért vitatkozni szeretnek.

Érezzük, hogy az se a legjobb megoldás, hogy fel se veszi a telefont, de már időnk és engergiánk sincs a vitáikra.

Szembeszegülés nem működött. Nem hirtelen fellángolás, mert azt mondták nem tetszik a piros szoknyám. Ez már évak alatt felgyűlt sérelmek, amiket akkor és ott nem lehetett velük megbeszélni, mivel ők úgy gondolják nincs itt probléma csak akkor, ha nem az van amit ők akarnak és akkor is ugyebár miattam.

Értem mit írsz. De "te nem tűröd el belőle azt, ami neked nem felel meg". Nem tűrjük el, mindig ki is kérjük magunknak és a férjem is többször mondta már, hogy fejezzék ezt be. Az eredmény mindig ugyanaz. Tehát életünk végéig játszuk ezt a játékot?

Tényleg érdekel mit kéne tenni, akkor légyszi nyisd fel a szememet.

Goldmund73

Van egy öccse. A testvéri viszony úgy néz ki, hogy anyuka egymásnak szídja őket. A férjemnek az öccséről panaszkodik, az öccsének meg rólunk. Kisebb korukban sem voltak jóban és azóta sem változott. Az öccse függ a szülőktől, szóval egyértelmű kinek a pártján áll.

"Ha ők hívnak, akkor mindig azzal indítanék, hogy most is b..ogatni akarnak-e, mint az utolsó találkozásunknál, mert akkor itt fejezzük be a beszélgetést. "

Ők mindig ártatlanok. Sose b..ogatnak, mi fújjuk fel.

Az a baj, hogy ezek tényleg hihetetlenül jó tippek, csak falakba ütközünk. Mindenre van valami kifogásuk. Tökéletesen be tudják magukat állítani áldozatnak. "Mert ők csak jót akarnak nekünk!"

Annyira nehéz megfogalmazni és leírni a teljes szituációt. Ezért is köszönöm a különböző tippeket. Mi már annyi mindent próbáltunk. Voltunk már pszichológusnál is és konkrét eseteknél felnevetett. Ami külső szemmel vicces és "jajj mit izéltek már" az belülről nem annyira egyszerű. Ha valaki nekem mesélné én is megmosolyognám és totál csődtömegnek gondolnám az illetőt.

#28 én is attól félek, hogy a gyerek látja kárát az "én mindenkinél jobban tudok mindent" hozzáállásának.

Ők is majdnem 60 évesek. Ha az öccsének lenne gyereke, azt gondolnám a sógornőm vagy. :D