A párom családja kikészít minket! El tudnátok mondani a véleményeteket? Bővebben a leírásban.

A párom családja valami egészen kulonleges...2015 november óta vagyunk együtt a párommal. 2017 januárja óta élünk együtt albérletben. Én már évek óta itt élek és párom költözött hozzam. Van egy kislányom aki 5 éves. Együtt neveljük. Párom sajátjaként szereti, lányom apának hívja Őt. Páromnak van két testvére. Egy 21 éves húga és egy 20 éves öccse aki sajnos látás sérült. Párom rendszeresen járt eddig át hozzájuk segíteni nekik különböző dolgokban a ház körül. EU eddig érthető is. De olyan dolgok miatt is át hívták amit neg tudtak volna maguk is oldani. Például, hogy vigye ki a kukát helyettük. Sokszor ok nélkül ugraltatták őt. Hozza tenném négyen éltek ott. Anyósom, apósom és a két testvér. Eddig szinte egy utcában laktunk, de sajnos úgy alakult, hogy a házukat elvitte a bank és ezért úgy döntöttek, hogy ki költöznek Ausztriába. A probléma itt kezdődik. Ránk akarják erőltetni, hogy mi is menjünk velük. A kislányom szeretném ha itt járná ki az ovi utolsó évét és itt van az összes nagyszülője. Ugye ő még csak 5 éves. És amúgy sem szeretnék Ausztriában lakni, ahogy párom sem. Itthon dolgozunk és szép életünk van. Nem szenvedünk semmiben hiányt sem. Nem érezzük szükségét annak, hogy mi is külföldre menjünk. Ugyanúgy albérletben tudnánk ott is élni, mint itthon.(Egyelőre.) Mivel jól keresünk mindketten ezért az sem mozgat minket, hogy ott magas a kereset, mert kb ugyanazt kapnánk itt is mint itt. Sajnos viszont az édesanyja ránk akarja erőltetni, hogy menjünk velük és legfőképpen engem hibáztat amiatt, hogy nem akarunk menni. Ugyebár miattam nem megy a kisfia. Én vagyok a hibás, hogy élveztem tőle a felnőtt fiát, mert Magyarországon marad, míg ők elmennek. Állandóan hallgatnom kell, hogy milyen hülye vagyok, hogy nem akarok menni. Három hete vannak kint, de egyikőjüknek sincs még munkájuk, mert ők semmilyen nyelvet nem beszélnek. Mi párommal angolt és németet is beszélünk. Ez is probléma nekik, mert hogy mi azonnal kapnánk munkát ott is. De nem akarunk menni. Szeretjük az életünket, család vagyunk. Két napja találkoztunk velük és ismét próbáltak meggyőzni. Közöltem, hogy legyenek kedvesek abba hagyni, mert nem akarunk menni. Párom ki is állt mellettem. Mondta nekik, hogy látogatjuk majd őket, de nekünk itt jó. Ebből konkrétan az lett, hogy az anyukája oltári nagy balhét rendezett. Volt egy autó amit nálunk hagytak, mert nem tudták elvinni. Mondtuk, hogy maradhat nálunk, bár már volt autónk. Így kettő lett. Nem mi kértük tőlük, ők hagyták itt, mert nem gólt idejük eladni. Most a balhé után anyuka közölte, hogy vigyük vissza a kocsit, mert az "én pics*mat ne hurcimbalja" az ő kocsija. Ezzel a mondattal őt idéztem. Elnézést a ronda szó miatt. Vigye inkább a bank azt mondta. Mondtam, hogy nyugodtan vigye az autót, mert nincs szükségünk két kocsira. Nem is kellett volna. És ezért nem állnak velünk szóba se már. Párommal beszélni se akarnak. Viszont hozza tettem, hogy véleményem szerint nem ezt érdemeljük, mert mi segítettünk nekik kipakolni amikor ők már rég kint voltak. Ha párom nincs minden személyes cuccuk elveszett volna a semmibe. Én meg ki takarítottam a négy macska után a 200nm2-es házukat, hogy amikor kulcsot adnak át ne a retekbe kelljen bemenniük. Szóval eléggé fáj nekem, hogy így beszél velem az anyósom amikor én nem ártottam neki semmit. Mi a véleményetek? Elnézést, hogy ennyire hosszú lett, de ki kellett írjam magamból.

N/26