Elköltözök, hogyan közöljem ezt a párommal és a szüleivel?

Sziasztok! Hosszú lesz a történet, előre is bocsi :)

Jó nagy családban születtem, és jó kicsi házban éltünk ehhez képest. Már így is alig volt hely, amikor a 17 éves húgom teherbe esett (természetesen nem tudott volna hova menni...). Ezért eldöntöttem hogy összeköltözök párommal. Úgy volt hogy amíg nem találunk albérletet, párom szüleinél fogok/fogunk élni. Mert ugye párom is ott élt még, csak külföldön dolgozott/dolgozik. Időközben rábeszélt párom is, és a szülei is hogy nyugodtan maradjak ott, nem kell albérletbe menni. Igen ám, csak fél év múlva, miután párom megkérte a kezemet, minden megváltozott. Hirtelen egy hárpia lett az anyósom, és se a párom, se az apósom nem állt mellém. Egyszer úgy döntöttem nem leszek az a menyjelölt aki hagyja magát, ezért visszaszóltam neki. Annyit mondtam hogy ez az én életem, ne szóljon bele. Erre előadta a hattyú halálát, hogy neki a lelkébe tiportam és nem ezt érdemli azok után hogy engedte, hogy ide költözzek....Konkrétan azt mondta hogy szedhetem a sátorfámat...Én el is akartam menni, de párom visszatartott. Maradtam, mert láttam mennyire megviselte hogy elakarok menni....De azt azért megjegyezném hogy nekem kellett bocsánatot kérnem, és az anyósom nem kért bocsánatot azért mert folyton sérteget...Nem veszi észre magát. Kétszínű. Előadja milyen jó anyós, de közben meg a véremet szívja. Szóval mivel én alázkodtam meg, ezért úgy gondolta most már bármit elviselek. És valóban ez történik, mert egy szót se szólok vissza csak hümmögök meg igen, biztos igazad van....holott már azon gondolkodok közben hogy mivel fojtsam meg...

Tegnap is volt egy veszekedésünk, ezúttal olyanért amiről aztán igazán nem én tehetek. Megkért hogy vegyek neki bérletet. De neki speciális bérlet kell, és ezt nekem nem mondta. Megvettem egy sima felnőtt bérletet..Erre leszedte a fejemet, hogy nem kellett volna rám bíznia, meg hogy ennyire se vagyok képes...nem mondtam semmit, de páromnak megmondtam hogy én ezt nem viselem el tovább, úgyhogy menjünk albérletbe....Annyit mondott csak hogy nyugodjak meg és ne menjek el, mert ő azt nem bírná elviselni...

Ezúttal nem érdekel mit szeretne párom, ő külföldön dolgozik, havi 1x jön haza, én meg mindennap itt szívok. Úgyhogy beszéltem édesanyámmal, és hazaköltözöm. Nem lesz túl sok helyem, de még mindig jobb mint itt. Egyedül meg nem tudom kifizetni az albérletet, és párom nem áll mellém...

Annyit még tudni kell, hogy anyósom depressziós, és bármilyen sérelem után előtörhet belőle az öngyilkossági hajlam, épp ezért fogalmam sincs hogy hogy mondjam ezt el....Ha páromnak elmondom, tudni fogja hogy az anyja miatt megyek el, és akkor attól félek hogy kivágja a balhét és az anyja öngyilkos lesz...