Mit kéne csinálnom?
Próbálom röviden, érthetően összefoglalni :).
A párommal 2 éve vagyunk együtt én 19 éves vagyok a párom 22. Meg tudnám számolni, hogy hányszor voltunk anyósoméknál, nem hívnak, mikor pedig a párom hív, akkor nem enged oda, mert neki dolga van. Csak akkor hív magukhoz mikor tud ránk "figyelni". Volt, hogy akkor mentem, mikor dolgozott és látni lehetett rajta, hogy nem szívesen lát, tehernek éreztem magam, köszönni is alig akart. Jelenleg 5 hónapja nem voltam náluk, mert egész héten dolgozott a párom anyja, de most hívott hétvégére, mivel már otthon lesz. Nem tudom mit csináljak. Menjek vagy ne? Nem akarom visszautasítani, mert akkor hálátlannak tűnnék, de mikor náluk vagyok több napot (ott is alszunk olyankor) folyton ugráltat. Menjünk ide, menjünk oda, családi reggeli, ebéd, vacsora egyszerre külön senki sem ehet. Menjünk együtt vásárolni a konyhára, rokonokhoz, munkahelyére stb csak otthon ne legyünk. Mikor a párommal fekszünk jönnek be az egészen kopogás nélkül. Sokszor órákra képesek beülni a szobába hozzánk. Próbálok alkalmazkodni, de valahogy mindig én vagyok a rossz. Hétvégén mikor a párom nálam van óránként telefonálnak, hogy menjen haza. Ha nem megy én tehetek róla. Nem tudom mit kéne tennem.
Idősebb a fiam, mint te vagy a párod. De ha én viselkednék így ahogy a párod anyja, az én fiam már elém állt volna, és megmagyarázta volna, hogy álljak le, ne viselkedjek így. Ha nem értenék a szóból akkor ismerve a fiamat, tuti felállt volna, és otthagyott volna.
Ezért nem értem, hogy a te barátod miért nem képes az anyját leállítani előbb finoman, és ha ez nem válik be akkor határozottan? Miért ugráltat még mindig titeket? Én úgy gondolom, hogy ha egy férfi nem áll ki magárét azért a kapcsolatért nem érdemes küzdeni.
Újabb tipikus magyar "rátelepedős" szülő. Valamiért 25 fölött mindenki kezd meggyőződni róla, hogy a nála fiatalabbak tökéletesen életképtelenek, az életük minden mozzanatát szigorúan szabályozni és ellenőrizni kell, a "normáktól" való eltérést pedig büntetni. Hogy mi a norma, azt az adott pillanat szeszélye dönti el, de anyu/apu soha nem téved, mindig igaza van, ezt vésd az eszedbe, kisfiam/kislányom.
Az a megoldás, hogy mind a ketten megszakítjátok a kapcsolatot ezzel a mérgező szülőpárral. Senkinek nem fognak hiányozni, legfeljebb ők fognak károgni napi szinten telefonon, e-mailben, akár személyesen az "árulás" miatt. De ez megoldható úgy, hogy nem közlitek a telefonszámotokat. Ha nem értik, akkor meg kell nekik mondani, hogy azért, mutter, mert ránk telepszel és levegőt se kapunk tőled, törődj a saját életeddel, nekünk is van, felnőttek vagyunk.
És persze legyetek is felnőttek, ti se mászkáljatok hozzájuk minden szirért-szarért.
1. azt megértem, hogy nem akar vendégeket, mikor előzőleg h-p dolgozott, én is örülök, hogy legalább szombaton letehetem a seggem anélkül, hogy másoknak kelljen jópofiznom - a "figyelés-dolog" mondjuk gáz.
2. nem normális, hogy minden percben hívogatja a párodat,
A nő tipikus irányításmániás... nem lesz jobb, sőt, én mondjuk eleve nem is járnék ilyen emberekhez, utálom, ha minden lépésemet figyelik.
Mostohaanyám ugyanilyen, gyűlöltem náluk lenni, folyamatosan kontrollált mindent mániákusan.
5-ös, ez a tanács ilyen emberek esetén tök haszontalan.
Ha megmondod neki, hogy hagyjon magatokra, megsértődik, zsarol, kiabál, hisztizik, és úgyis engedsz, vagy akkor három hétig is levegőnek néz, agy épp tök bunkón viselkedik.
Tapasztalat, én senkit nem vittem mostohaanyámékhoz, míg ott kellett élnem. Minek?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!