Elegem van a kötöttségből, mit tegyek?

Ezt én is nehezen viselném. Nem tűnsz hálátlannak. Gondolom dolgoztok hétköznap, a hétvégéből egy nap meg olyan kötelezettséggel telik, ami nehezedre esik-vagyis pihenés helyett egy kötelező dolgot kell tenned.

Beszélj erről a pároddal.

Mennyire súlyos a testvére állapota? Lehet vele beszélgetni?

Ha meglesz a baba, vele is ott fogtok egy napot ülni?...

De igen, gond van, mert nem tudjátok ezt megbeszélni, rendezni. Párod eszik és pihen, neki nem fáradtság, te meg jópofizol egy délutánt akkor is, ha pihenned kellene. Mi lesz, amikor már nem tudsz majd órákig üldögélni ott a nagy hasad miatt? Ha meglesz a baba, átüvölti az éjjelt, reggel meg mentek át mosolyogni?

"de kezdem ezt kicsit tehernek megélni és egyre rosszabb kedvvel megyek át."

Lehet, hogy anyosodék is érzik ezt, hogy mindig készülniük kell a fogadásotokra, csak annyira megszokott ez a helyzet, hogy észre sem vaszik. Vagy csak a megszokás hatalma. Az is lehet, hogy fellélegenétek mindannyian a változtatástól.

Eről beszélgess pároddal, hogy te mit szeretnél, mert ha nem mondod el a véleményedet akkor az azt jelenti, hogy minden rendben. És benned meg gyűl a feszültség, és majd robban. Magam tapasztalata is ez, hogy beszélgetni fontos, mindarról ami a te véleményed. Mert két különböző neveltetésű embernek szükség együvé vállni, ami néha nem is olyan könnyű, de ha van szerelem, (szeretet) akkor minden megoldodik. Az élet megoldja.

Ha magadért eddig nem álltál ki, akkor most kell, a baba miatt. Volt dolgom különböző erősségű értelmi sérültekkel, tudnak agresszívek lenni, a legváratlanabb szituációkban. Szeretnéd ennek kitenni a kisbabát is? Oké, az első 6 hetet mondjuk kivárjátok a látogatással. És akkor onnantól a gyerkőc felnőtté válásáig nem lehet beiktatni egy állatkertet, játszóházat, random fagyizást, stb, mert menni kell anyósékhoz? És oda kell vinned a pár hetes kisbabát egy kiszámíthatatlan, beteg felnőtthöz? Nem, nem, nem és nem.

Kifejezetten szeretem egyébként a fogyatékkal élőket, hatalmas szívük van és szeretek velük lenni (önkénteskedtem sokszor otthonokban), de meg sem fordulna a fejemben, hogy a lányaimat egy bizonyos kor előtt a közelükbe vigyem. Édesanya leszel, állj a sarkadra! Meg kell értenie mindenkinek, hogy mostantól ti hárman lesztek a szűk család és ha úgy alakul, lehet látogatni a többieket, de innentől ti osztjátok be az időtöket.

Bátorság! :)