Van itt olyan akiek a párja először "anyuci pici fia" volt aztán megváltozott és levált?

Nálunk nagyjából ugyanazt volt mint az elsőnél.

Én összevesztem az anyósjelöltemmel mikor már nem bírtam tovább nyelni az ostobaságait és a kétszínűségét, és mondtam páromnak, hogy jöhet velem, vagy maradjon itt az anyukájával, de akkor a kapcsolatnak rövidesen vége szakad. Ő jött velem, akkor kezdett megváltozni. Látogatja az anyját, eszem ágában sem volt szétszakítani őket, annak viszont határozottan örülök, hogy belátta, egy felnőtt férfi ne ilyen "jó nekem anyuci szoknyája mellett" életet akarjon már magának... Azóta saját bevallása szerint jobb az élete. Felnőttként tud viselkedni, senkinek sem tartozik elszámolni valóval, nem telepszünk egymásra, mindenkinek megvan a személyes tere, és a saját kis elfoglaltságai, hobbijai, amiért nem haragszunk a másikra.

24L

..."ha egy nőben annyi önbizalom sincs, hogy még a párja anyját is vetélytársnak tartja, az jobb, ha kezelteti magát..."

Általában fordítva szokott lenni. Anyuci féltékeny a fiacskája párjára.

Nekem nem párom, hanem egy rokon. 30+ éves "férfi". Az anyja olyan szinten kiszolgálta, mint egy 5 évest. Beágyazott helyette, kiszedte elé az ételt, súrolta a cipőjét, stb. A 30. szülinapi buliján az anyja szelte a tortáját, mert "a gyerekek mindig többet szelnek, mint amennyit meg bírnak enni és nem akarja, hogy kárba menjen". (30+-os családapák voltak a vendégek.)

A "gyerek" most a szomszéd házban lakik a barátnőjével. Veri a mellét, hogy ő felnőtt önálló férfi 30+ évesen, holott az anyja jár át takarítani, főz rá, haza jár enni, szóval ugyan az van, mint eddig, csak nem a szobájában alszik, hanem a szomszéd házban. Kétlem, hogy valaha is meg fog változni. A legelkeserítőbb, hogy észre sem veszi, ő teljesen önálló felnőttnek tartja magát. Ritka bukó ember, mindenkivel úgy beszél, mint egy darab szarral, mert egyedül ő a valaki, közbe meg inkább nem eszik, amég az anyja ki nem szedi neki. Nevetséges. Mindenkit lenéz, aki külön él, házas vagy gyereke van. Soha nem fog megváltozni.

Nálunk is az volt kb mint a 10-es válaszolónál, anyósom az a tyúkanyó típus és mindent megcsinált a férjem helyett.

Az oldotta meg, hogy saját háztartásunk lett és én nem vagyok tyúkanyó. Sok vitánk volt, mert a férjemnek eleinte ez “ridegtartásnak” tűnt de túl vagyunk rajta és felnőtt fejben ő is.