Anyuka örök magányra, boldogtalanságra itéli fiát. Mert a barátnöje cigánylány. Mit lehet tenni, ha sakkban van tartva a fiú akinek kisiskolás gyermekét a nagymama neveli, mig ö pesten dolgozik. Mit lehet csinálni?

#11 Valóban félre olvastam - Elnézést!

Akkor infókat kérek:

Ki hány éves a történetben?

Milyen végzettségetek van?

Hol szeretnétek élni?

Miért nem vagytok képesek anyukától elszakadni?

Nálunk pont anyósom volt ilyen, noha nem azért mert egyikünk bőrszíne különbözött volna.

A baba becsúszott. Megtartottuk, jól kerestem illetve a párom akarta.

A párom fősulis volt, mellette diák munkával is összeszedte majd a fizu felét. Az anyósnak nem tetszett. Technikusként dolgoztam, Ő pedig nem egy magamfajtát képzelt a lánya mellé. Unoka érkeztekor, nem kis balhé volt a részéről meg apóséról is. El akarta venni a gyereket tőlünk.

Mindketten elé álltunk, megmondtuk neki, ez volt az utolsó alkalom, hogy látja az unokáját. Összeköltöztünk azóta is élünk boldogan. Azóta a párom lediplomázott, szakmában dolgozik. Már 4 éves a lányunk. Azóta még a tájékukra sem néztünk.

A lényeg, álljatok a sarkatokra, mondjátok meg neki, a gyerek a Tiétek, Ti fogjátok nevelni, nem pedig Ő. Ezt vagy elfogadja, vagy többet nem fog hallani felőletek, de a gyerekről sem.

Nálunk működött, voltak az elején nehézségek, de megoldottuk.

28/f

Nem igazán értem a problémát!

Másoknak is van gyerekük, sokszor több is,- akár egyedülálló szülőként is - mégis el tudnak járni dolgozni, különösen, hogy nem egy csecsemőről, hanem már iskolás gyerekről beszélünk.

Ha csak most lettél bemutatva a családnak, akkor ez azért nem lehet egy többéves kapcsolat, tehát te (a lány) nem tudsz mit tenni.

A férfinek kell döntenie, hogy ez a kapcsolat mennyit ér neki, mert azért az "örök magány és boldogtalanság" nem fenyegeti, attól te ne tarts!

Ha nagyon komolyan gondoljátok, akkor tessék Pesten vagy az agglomerációban kivenni egy lakást és együtt élni!

Én mondjuk a gyereket addig nem rángatnám a megszokott környezetéből, míg ti ketten ki nem derítitek, hogy mennyire tudtok egymással élni, mennyire tartotok ki egymás mellett a hétköznapok problémáinak a súlya alatt.

Ha ez megy, akkor vegyétek magatokhoz a gyereket és funkcionáljatok mint egy normális család!

Ez most kifejezetten a barátodon múlik, csak ne használj ilyen cigányos frázisokat, hogy "Anyuka örök magányra, boldogtalanságra itéli fiát.", mert ez nem igaz!

Megértem a problémádat.

Nálatok van egy gyerek, az egy más felelősség, de a párodnak van munkája. Anyós a gyerekkel zsarolja, hogy elpereli tőle ha nem szakít veled, vagy micsoda? Hát házisárkányok vannak, láttam én is egyet, bár az több annál.

Azt lehet csinálni, hogy stabil anyagi és lakhatási helyzetet kell teremteni a gyerek miatt, gyereket az apja vegye magához, téged is persze. Az a helyzet, hogy pusztán a származásod miatt jogilag nem lehet felelősségre vonni a férfit. Miért is? A gyereknek rendezett körülményeket kell biztosítani, akkor lehet felelősségre vonni valakit, ha a gyerek komoly hiányt szenved valamiben.

A lány nem tudja ezeket a problémákat megoldani. A férfinek meg nem kellene elhinnie ezeket a marhaságokat. Ha megnyugtatja, jogi fórumokon a neten kérhet tanácsot. (ha jól értem a problémát). A férfinak kell a saját anyjával szemben a sarkára állnia.