Milyen a szüleid és a párod viszonya?

mennyire veszi észre magától ha van valami munka - ez olyan szánalmas felfogás...

Miért kéne, hogy észrevegye = MÁS otthonában rendezkedjen?

Oké, már rég nem "vendég", de nem fog fát hasogatni vagy akármi, mert nem az ő dolga, meg én sem kezdek el rendezkedni az anyukája konyhájában, mert irtó taplóság.

Szívesen segítünk, de nem random, mondják meg, mit kell csinálni és beállunk (sütés, festés, bármi).

Teljesen jó a kapcsolat és fordítva is.

Segíteni is szokott.

Ha megkérik, és ráér, szívesen segít. Nem gondolatolvasó se ő, se én, én elvárom, hogy megkérjenek, ha segítségre van szükség, ha meg nem kérnek meg, akkor ne panaszkodjanak utána és ne méregessenek minket. Amúgy jó a kapcsolatuk, de nem ilyen hű, de jó, nagyon baráti. Elbeszélgetnek kedvesen, ha találkozunk, hvi 1x találkozunk, udvariasak egymással.

Ebben valszeg az van benne, hogy az én kapcsolatom sem tökéletes a szüleimmel, ő meg kiáll mellettem, pedig neki kicsit megjátsszák magukat (ez sajnos náluk is így van, az ő anyjával - lehet, ezért is értjük meg egymást ennyire).

28N, 33F

Csak anyukám van (42) a párom pedig 31F.

Jó a kapcsolatuk szerencsére. Tisztában vannak a másik hibáival, és teljesen más világban élnek úgymond, de nagyon igyekeznek alkalmazkodni.

Kölcsönösen igyekeznek segíteni, főleg anyukám nekünk. Ez most jól is jön, mert kisbabánk van, és gyakran jön vigyázni rá, vagy csak főzni. Kérni nem kell, látja magától, mire van szükség.

Párom más, őt meg kell kérni, ha szeretnék/anyum szeretne valamit, de nem azért, mert nem segítőkész, csak ő sose cselekszik a saját szakállára, mindig egyeztet, kérdez.

Nagyon különbözőek, de miattam nagyon szeretik egymást, és jó a viszony.