Nem normális szemét önző nő a párom anyja, hogy kezeljem ezt?
1 éve vagyok együtt a párommal, mindketten 22 évesek vagyunk, úgy gondolom vagyunk annyira idősek, hogy ne dirigáljon állandóan és főnökösködjön rajtunk. Tudni kell róla, hogy tipikusan az a nő, akinek kb semmi baja nincs az életben és a legkisebb dolgokat is túldramatizálja és idegbeteggé válik mindentől. Nagyon megnehezíti az életünket a párommal. Soha nem hagy minket nyugodtan. Ha náluk vagyunk, akkor azért, mert elvárja, hogy megállás nélkül neki segítsünk mindenben, és folyamatosan körülugráljuk és jóformán “nyajuk a s*gget”. Ha ezt nem így tesszük, és mondjuk meg merünk nézni egy filmet az ágyban pihenve akkor mihelyst kiléptünk a szobából, már ordít, hogy semmirekellők vagyunk, mit képzelünk magunkról, inkább neki kellene segíteni, mert ő dolgozik és elfárad. Az persze le van sz*rva, hogy én is dolgozom, mert az ő szemében csak az a valaki akinek diplomája van, én meg nem járok jelenleg egyetemre. Persze ez is azért van, mert eljöttem 1 évet dolgozni és utána tovább szeretnék tanulni, csak jól jönne egy kis pénz mivel nem állunk szuperül anyagilag.
Aztán ha átjön hozzám a párom, akkor már pár óra múlva ordítva hívja az anyja, hogy takarodjon hazafelé(indokolatlanul a semmiért). Mindemellett baromi önző ember, ugyanis azt csinálta a párommal, hogy ahol az anyja dolgozik ott ő a főnök, és mondta a barátomnak, hogy menjen el vele nyáron oda dolgozni és jobb lesz így mintha egy ismeretlennél dolgozna, mert majd tőle kapja a fizetést. Barátom el is ment, végigmelózta a nyarat, majd a nyár végén egy fillért sem adott neki az anyja belőle, mert azt mondta, hogy nem kapja meg a pénzét, mert nem úgy működik, hogy ő elkölti. Na ezen akadtam nagyon ki, hogy dolgoztatta egész nyáron, egy árva szabadnapot nem engedett meg neki, és önző módon eltette a barátom keresetét az anyja magának. Hát jobban járt volna, ha bárhova elmegy dolgozni, legalább kapott volna fizetést. Ezek után csak ráadás az, hogy mindig ordít, úgy beszél a barátommal mint a kutyával. Nagyon nehéz így boldognak lennünk, mert minden programunk ugrik szinte az anyósjelölt dühöngő hisztijei miatt és azonnal rohanni kell haza.
Mit tennétek a helyemben? Nagyon szeretem a párom, semmi vita nem lenne köztünk, minden az anyja miatt van.
Hagyjuk.
Én két évig szenvedtem a hasonlóan életképtelen anyucifia exemmel.
Kb. tíz esetben egyszer állította le az anyját, aki kb. utált, amiért
- nem vagyok hívő
- nekiállt apámnak, hogy miért nem keresztelt meg?
- miért annyit eszek, amennyit
- miért nem eszek húst (mert nem akarok hányni?!)
- öltözzek máshogy, stb.
Ha náluk voltunk, 2 napon át az anyja agymenését hallgattam, ő meg eltűzött balfélen az apjával.
Elmenéskor egy rakat kaját csomagolt nekünk, mintha én nem tudnék főzni, etc.
Ez nem fog változni, maximum úgy, ha a barátod megszakítja az anyjával a kapcsolatot.
Máskülönben FOLYAMATOSAN ott lesz veletek, és bele fog ugatni mindenbe.
Ki kell ábrándítsalak,de a párod egy bexari mama pici fia.
Ajánlom sok szeretettel az Only Lonely(Mama pici fia) című filmet kettőtöknek,mert Nektek mi sem aktuálisabb.
Utálok ultimátumot adni,de megmondanám neki,hogy szakadjon le az anyjáról mihamarabb,mert így soha nem lesz normális élete.
Ne haragudj, de ezek kifogások. Kemény dolog egyetem mellett dolgozni, társbérletben élni, de valamit valamiért. Mi egy idős nőtől béreltünk szobát, nem volt fáklyás menet, de a magunk urai voltunk.
A telefont ki kell kapcsolni, ha odamegy balhézni, rendőrt hívni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!