Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Anyós, após » Jól tettem, hogy ezt mondtam...

Jól tettem, hogy ezt mondtam az anyósomnak?

Figyelt kérdés

Anyósom számomra furcsán viselkedik. Pár házzal odébb laknak tőlünk. (Amit utálok, de elhittem a férjemnek, hogy ez nem lesz probléma. Őt már a házzal együtt ismertem meg és bár éreztem, h nem lesz jó ilyen közel költözni, mégis hagytam, hogy meggyőzzön, stb...) Mióta itt lakunk, anyós mániája, hogy kérdés nélkül megjelenik. Általában zárjuk a kaput és a bejárati ajtót is, de kb kétnaponta azt csinálja, hogy felhívja a páromat, hogy itt van a kapuban, engedje be. Ő meg persze megy, beengedi, nem mer nemet mondani. És tudom, a páromnak nem kéne ezt hagynia, de hagyja és bármennyit is beszéltünk, vitáztunk erről, nem akarja az anyját megbántani. Anyós ezt tudja, így direkt nem engem hív, hanem őt és már bent is van. A másik, hogy hétvégén a párom sokszor áthívja az apját, hgoy segítsen neki a kertben valamit összevágni, stb... és olyankor ők nyitva hagyják a kaput, a párom meg a bejárati ajtót is és anyós meg megjelenik csak úgy. Ma reggelre is korán átjött após, mert fát metszettek a párommal, megint minden nyitva maradt, éppen pizsamában ültem még a kanapén reggel, ittam a kávém, a fiam meg mellettem játszott, egyszer csak nyílik az ajtó, anyós belép és leül a kanapéra, fogja a gyereket és magyaráz neki, hogy mindjárt elviszi sétálni stb... Én meg ott ültem és néztem, hogy most ez már megint mi? Párom észre sem vette, hogy átjött anyós, mert ők kint metszettek hátul. De persze hiába beszéltük meg százszor, nem zárta be a kaput, se a bejárati ajtót, nekem meg nem ez volt az első gondolatom reggel, ahogy keltett a fiam, hogy a kapukat ellenőrizzem.

Mikor így megjelenik anyós, pont tojik rám, csak a gyerek érdekli és mindig ugyanazt a forgatókönyvet játssza el, hogy jajj, ő csak hozott át szilvát, körtét, banánt, kutyaszőrt, lábgombát, mindegy, valamit áthoz egy kis zacskóban, h legyen ürügy és hát ő csak ilyen őrült rendes, hogy ezt hozta és csak ezért jött és már megy is, csak még megpuszilgatja a gyereket. Jó, puszilgasd bakker. Aztán elkezd vele játszani és már várom előre, hogy úgy 10 perc után kezdi, hogy jajj, kicsikém, voltál már kint a levegőn, ki akarsz menni, hmm, sétálni kéne egyet nem és már jönnek oda hozzám, hogy ő most elviszi a gyereket sétálni. Ilyenkor vagy engedem vagy valami kibúvót keresek, h épp miért ne. Úgy sosem jön át egyébként, hogy látogatóba, tehát, h itt marad a gyerekkel játszani meg inni velünk egy kávét, picit beszélgetni, stb... csak az a cél, hogy a gyereket átvigye magához. Gondolom azért, mert itt zavarban van és mert hgoy ott a felügyeletem nélkül lehessen a gyerekkel. De ma elszakadt a cérnám. Felment a pumpám és beolvastam neki, hogy nagyon utálom, hogy beront kérdés nélkül és azt is, hogy nem egyenes, hogy az a célja, hogy elvigye a gyereket, de előtte eljátssza ezt a színdarabot a gyümölcsökkel meg a nem akar zavarnival és hogy mindjárt megy is-sel. És hogy nem akarok vele összeveszni, szeretem, h szereti az unokáját és szívesen át is engedem hozzá, de mi a fenéért nem tud csörögni, és egyenesen megmondani, hogy hiányzik a gyerek, átviheti-e kicsit. És ha úgy van, úgyis átviheti, miért ne. Erre besérült, ami várható volt, hogy nem gondolta, h zavar és h náluk sosem kellett bejelentkezni előre. Mondtam, hogy nemtom, ő mit szólna, ha délután, mikor fáradtan hazaesik a munkából, akkor én fognám magam, benyitnék az ajtón, leülnék az ágyára és bejelenteném, hogy megjöttem, szevasz. Erre csak nézett nagy szemekkel rám. Aztán mondtam neki, hogy nem összeveszni akarok, de igenis elvárom, h csörögjön, ha jönne, ha vinné, ha bármi van. És hogy néha át lehet jönni egyébként látogatóba is. Van egy fia is a házban, nem csak az unokája. Leülhetne vele is néha megkérdezni. Nem beszélve arról, h akár velem is beszélgethetne, de ezt már hozzá sem teszem. Elkezdte hajtogatni, h ezentúl csak akkor jön, ha mi kérjük. Besérült teljesen. Mondtam, hogy jöhet akkor is, ha neki kedve van, de miért olyan nehéz telefonon csörögni és megkérdezni ráérünk-e. Ha igen, úgyis jöhet. Ha nem, akkor meg úgyis csak ez lesz, mint most. Miért kell valaki személyes terébe csak azért kérdés nélkül berontani, mert közel lakik. És ha 100 km-re odébb laknánk, akkor is felszállna a buszra, utazna 2 órát és beállítani kérdés nélkül? Akkor biztos nem. Miért kell így viselkedni azért, mert közel vagyunk? Kérdeztem tőle, mi van, ha meztelenül ülök a kanapén éppen. Akkor is így rám rontana? Azt is hozzátettem, hogy ha már így jön, legalább az ajtón bekopoghatna, nem csak benyit és bejön, mint aki itt lakik. És egyébként a héten már ötödszörre jött. Kétnaponta beállít minimum, hogy viszi a gyereket. Csodálom, hogy eddig bírtam. A férjem meg egy tutyimutyi ilyen szempontból, nem akar balhét az anyjával, így inkább mismásol, ígérget nekem, kerüli a témát, hiteget, de nem lép. Őrá nem várhatok örökké. Csalódtam is benne emiatt nem kevésszer.

Most persze anyós besérült és elszaladt.

Az is volt amúgy még ma, hogy a hét elején vettem 4 tököt és kitettem a teraszra, mert a hűtőben nem fér el, kint meg úgyis hideg volt, elfér ott, míg fel nem dolgozom. Aztán nem jutott rá időm, és anyós meglátta a hét közepén őket és mondta, hogy szívesen lereszeli, ha szeretném, szóljak nyugodtan. Kedvesen megköszöntem, hogy még meglátom, ha kell, szólok. Erre most mikor megjelent, aszonta, agyjak egy zacskót, mert viszi a tököt. Néztem rá, hogy de nem kértem, h vigye el. Erre azt mondja, nekem úgysincs rá időm a gyerek mellett, majd ő megcsinálja. Mondtam neki, hogy de én továbbra sem szeretném és mivel nem kértem, semmi joga elvinni és ha úgy akarom, ott rohad el az asztalon. Aztán mielőtt elviharzott még mártírkodott egyet, hogy ő csak segíteni akart és neki is 1000 a dolga, de félreteszi miattam, erre ilyen elutasító vagyok. Mondtam neki, hogy ha annyi dolga van, foglalkozzon azokkal.

Utána még órákig remegtem a dühtől. A férjem, mikor kintről bejött, és beszámoltam neki erről, annyit kérdezett a végén, hogy őt ugye kihagytam az egészből. No comment. Jól tettem, h kiálltam magamért?



2017. szept. 24. 16:38
1 2 3 4
 31/38 A kérdező kommentje:
Az is vicces hozzászólás, h vidéken korán kelnek az emberek. Ez egy ilyen általános tény? Tehát városban meg későn? Így ha vidéken vki későn kel, akkor nem illik bele a vidékről alkotott kliséidbe, így elitélendő. Tehát, ha vki korán kel egy városban, akkor ő is elítéled? Milyen érdekes agymenésekkel lehet itt találkozni, dúrva.
2017. szept. 25. 09:50
 32/38 anonim ***** válasza:
77%

Nekem sem tetszene, ha anyósom ezt csinálná, még akkor sem ha tényleg csak jóindulatból meg szeretetből tenné. Az a minimum, hogy kopogok ha bemegyek másnak a házába, meg egyébként sem kellene ennyire rátok telepednie.

Szerintem egy hetirend kialakítása jó megoldás lehetne. Például megbeszéled anyóssal hogy x napokon ettől eddig elviheti a gyereket, vagy átmehet hozzátok. Azért mert ilyen közel laktok egymáshoz még nem kell napi szinten belemásznia az életetekbe.

2017. szept. 25. 10:44
Hasznos számodra ez a válasz?
 33/38 anonim ***** válasza:
30%

Elég szomorú vagyok, mikor ilyeneket olvasok. Én nem igazán értem, mi olyan nagy gond anyossal. Miért baj, ha kétnaponta elvinné sétálni a kisfiadat?

Vagy ha lereszelné a tököt, mert (mondta is) neked nehezebb a gyerek mellett. Persze hogy el is rohaszthatod, ha akarod, de csak azert, hogy az önállóságodat fitogtasd anyosodnak?


Ez tobbet ér, mint a családi béke? Megértem, ha zavar, hogy bejelentés nélkül jon, de ezt teljesen normálisan is meg lehet beszélni. Es simán lehet, hogy anyosod jót akar, aki tényleg nem érti, miért huzod fel magad. Csak más stílusban/módon elitek az életet. De ha van akarat, ezeket össze lehet hangolni.

Gondolj arra, hogy ő is családtag, a férjed édesanyja.

Mi sem mindenben értünk egyet anyossal, ha nem fontos, nem vitatkozom, ha fontos, elmondom, hogy en másképp gondolom, de nem minősítem le.

Amúgy meg sokszor van, hogy amit a sajat gyerekeikkel nem tudtak megvalósítani (elég idő, elég szeretet), azt az unokaval élik át. Nálunk is ez van, okoz is fájdalmat a férjemnek meg a sógoromnak, ugyanakkor jo látni, hogy szeretik egymást a nagyszülők az unokaval.


Szoval szerintem merlegeld, nem jobb-e jót feltételezni róla, igy hozzáállni, es tudni, nem vagytok egyformák, ettől meg elfogadhatjatok egymást. Tényleg megéri harcban állni emiatt?


40/N

2017. szept. 25. 11:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 34/38 A kérdező kommentje:

Igazad is van, meg nem is. Nem élünk harcban, de mióta régi szokása ez. Többször megkértem már, hogy ne tegye ezt, de megígéri, h hív, kopog és aztán pár hét után, mintha semmiről sem beszéltünk volna.

Nekem gond, ha anyósom kétnaponta itt van. A saját anyámnak sem örülnék, ha kétnaponta el akarná vinni a fiam egész délutánra és mikor átmegyek érte, hogy visszahozzam, akkor még fél órát bizonygatja, hogy a gyerek mennyivel jobban el van ott, mint itt és miért akarom hazahozni.

A tök meg olyan, hogy ha kérem, pucolgassa, de ha nem kérem, ne parancsolgasson, h csomagoljam be, mert ő most elviszi. A stílus, ami nem tetszik.

2017. szept. 25. 12:27
 35/38 A kérdező kommentje:

Na, az olyan szülőktől, akik meg egy másik gyereken akarják bepótolni, amit annak idején elmulasztottak, azoktól meg a falnak megyek.

Ha mulasztott a fiával, akkor pótoljon is vele. Érdekes módom ő nem érdekli. Átjön, fogja az unokát és viszi, hozzánk sem szól, a fiához sem. Annyit nem kérdez tőle, hogy élsz-e kisfiam, jól vagy-e. Nem úgy tűnik, mint akit ez bántana. Most is folyton mulaszt a fiánál.

2017. szept. 25. 12:31
 36/38 anonim ***** válasza:
78%

Nekem anyám a nagyanyámat(ilyesmi szituban) nemcsak hogy kib@$zta az ajtón hanem még valagba is rúgta. Az ÉLETBE NEM JÖTT TÖBBET.

A férjed meg....ááá hagyjuk.

2017. szept. 25. 17:28
Hasznos számodra ez a válasz?
 37/38 anonim ***** válasza:
0%
Örülj neki hogy ilyen anyósod van, nem egy rosszindulatú némber. A saját anyáddal is így bántál volna? Majd ha vissza kell menni dolgozni akkor kíváncsi lennék kihez szaladnál segítségért hogy vigyázzon a gyerekre.szerencsés vagy hogy ilyen anyósod van,más örülne neki. Szerintem gondolkodj el egy kicsit, te is leszel egyszer anyós, és amit adsz azt kapsz, és ez igaz.
2017. szept. 30. 16:48
Hasznos számodra ez a válasz?
 38/38 A kérdező kommentje:

Én el fogom tudni engedni a fiam és hagyni fogom, hogy a saját életét élje, nem kívánok tyúkanyóként rá telepedni. A ne halat adj, hanem tanítsd meg halászni elvét képviselem és igenis élvezni fogom, ha a fiam nélkülem megáll a lábán. Örülni fogok, ha azt látom majd, hogy nélkülem is teljes életét él a feleségével. Ha kérik majd, segítek, ha nem, nem leszek az útjukban és nem akarok kotnyeleskedni majd, és azt sem fogom gondolni, hogy azért, mert ők fiatalok, én meg öreg, azért jobban tudom a dolgokat. Most is elfogadom, ha másként vélekedik más, mint én, akkor vagyok mérges, ha ezt fordítva nem kapom viszont. Ha azt kapom majd a menyemtől, hogy elvárja, hogy csak akkor segítsek, ha kéri és hogy hívjam fel, mielőtt megyek, akkor ez tökéletes helyzet lesz számomra. Én sohasem szerettem mások terhére lenni. Ha valaki figyel másokra, akkor észreveszi a legkisebb jelét is annak, hogy útban van, nem kell addig eljutni, hogy ezt szóvá is tegye. Mind1. Nem vagyunk egyformák.

Ha valaki ilyen anyósra vágyik, szívesen átadom, aztán nyitogassa őrá az ajtót, meg járjon őhozzá kétnaponta kérés nélkül, köszönés nélkül, kotnyeleskedve.

Egyébként nyilván őt is hívnám segítségül, ha az iskola miatt erre lenne szükség, illetve apósomat, anyumat is apumat is. Szerencsére van kikből választani, de nem is azzal volt a bajom, hogy az anyós segíteni akar az unokával és azzal sem, hogy ne akarnám, hogy az élete része legyen. Egészen másra irányult a mérgem.

2017. okt. 1. 13:42
1 2 3 4

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!