Hogyan szoktassam le apóst a tákolásról?

Nekem apukám ilyen, amit csak lehet összetákol, nagyon kevés esetben, már tényleg a totál meghalt dolgoknál ismeri el, ha valami kuka. 2 évig otthon laktunk a párommal, addig kénytelenek voltunk elviselni, de mióta külön élünk, ha valami tönkremegy kidobjuk és nem szólunk, csak ha már vettünk újat, akkor is annyira, hogy XY elromlott, kidobtuk, vettünk másikat.

Otthon tavaly tönkrement a bojler, apám szerelgette, sikerült is működésre bírnia pár nap alatt, de a melegvíz alig folyt belőle, havi egyszer "kiégett". Felajánlottuk, hogy hívunk egy bojlerszerelőt, ha nekik nincs rá pénzük, de elutasította, mígnem idény nyáron végleg beadta a bojler a kulcsot, nagy nehezen belátta, hogy ennek annyi és vett egy újat.

Az udvarban rengeteg "tákolmány építmény" van felhúzva, de mindegyikben kacatokat tárol, mint régi szekrények, konyhabútorok, régi mosógép, tűzhely, hogy hátha jó lesz még valamire.

Egyszer mondtam neki, hogy kellene nekem egy könyvespolc, mire felajánotta, hogy csinál nekem egyet: előkapott 4 db hasonló kaliberű, ősrégi deszkát és összetákolt belőle egy könyvespolcot.

Szerintem ezeket a dolgokat úgy lehet elkerülni, ha nem tud arról, hogy valami tönkrement.

Báár...náluk tartom a biciklimet, nemrég menet közben kiugrott a hátsó fékbowden a helyéről, mert kilazult a csavar és leesett. Tervben volt, hogy veszek rá másik csavart, de mikor legközelebb mentem apám felhívta a figyelmemet: elment a postára a biciklimmel (mert az övének valami baja volt), észrevette, hogy rossz a hátsó fék, úgyhogy megcsinálta. Meg is örültem, hogy legalább nem kell olyan pici csavar után futkosnom. Mentem megnézni, látom ám: szigszalaggal volt összetákolva csavar helyett.