Barátnőm apja semmit nem tőlem kérdez meg amit akarna, hanem a lányának teszi fel a kérdést pedig az nekem szól. Miért csinálja ezt?
6 éve vagyunk együtt, jóban vagyok a szüleivel. Viszont elég távolságtartók, azt előre közölték hogy hiába csak 13 évvel idősebbek nálam (ők 43, én 30, barátnőm 24), tegeződésről soha nem lehet szó!
Az apja sokat kérdez tőlem amire szüksége van, de olyan módon hogy a lányának mondja például: Timikém, nem tudod hol lehet xy alkatrészt venni a kocsiba, nem tudod mikor kezdődik a meccs este, ilyesmik.
Soha nem nekem teszi fel a kérdést. A választ persze tőlem várja, de azt is úgy, hogy a barátnőm tőlem megkérdezi majd tolmácsolja neki. Akár úgy hogy a másik szobában van. Nem értem miért csinálja ezt mert nem vagyunk rosszban, nem haragszik rám. Én inkább olyat látnék bele hogy nagyon nagyképű, önérzetes és mivel lenéz engem, azért nem akar tőlem kérdezni mert az kínos lenne neki hogy tőlem kér segítséget.
válasza:
válasza:Ez szánalmas, komolyan, mint a dedóban.
Én nem válszolnék, vagy megmondanám apósjelöltnek, hogy nekem mondja, ne a Timikével üzengessen, mert nem bagoly.
válasza:Hát valahogy meg fogom mondani neki, csak veszekedést nem akarok. Nem lakunk velük, 350km van köztünk. Skypeon szokott velük beszélni meg 2 havonta elmegyünk hozzájuk hétvégén. Skypeon és élőben is ugyanazt csinálja az apja.
Most gumit akar a kocsijára venni, nekem van ismerősöm aki hozhatna neki de a lányát hívta, őt kérte meg hogy intézze el neki. Nagyon gyerekes, így akar felém kerekedni
válasza:Volt részem hasonlóban. Nagyon paraszt dolognak tartom ezt.
A volt párom szülei rólam pl. úgy beszéltek, hogy ott ültem mellettük.
Utáltak szerintem, szó szerint nem tudom miért, ahogy beléptem az ajtón már a köszönésemre a viszont köszönés elmaradt és úgy mutatkoztak be hogy, anyuka éppen állt a konyhában nekem háttal és nem akarta megfordulni, ezt megelégelve odaálltam mellé, hogy bemutatkozhassak. Apuka szintén úgy csinált, mintha ott sem lennék. Mikor bemutatkoztam amúgy egyik sem nézett a szemembe és utána sem. Szóval még esélyt sem adtak arra, hogy megismerjenek...
Végül szakítottam azzal a fiúval, 21-22 évesek voltunk akkor 1 évig bírtam ezt. Ordenáré bunkók voltak a szülei, sokat sírtam, de ő nem tudott kiállni mellettem, jelzem ő normális volt. A szüleire sem mondanám, hogy buta emberek, és én sem az első barátnő voltam, akit odavitt. Rendezett a családi életem is. Mindig a tiszteletre neveltek ezért nem szóltam nekik a viselkedésük miatt. Próbáltam kedveskedni ezzel-azzal. Ha küldtem nekik süteményt 3 hét után is a hűtőben rohadt... mintha minden fertőzött lenne, amihez hozzáérek. Egyszer anyukának adtam egy kis ajándékot a szülinapjára, ott a helyszínen átdobta a konyhából az előszobába. Átrepült a lakáson, utána dobta is ki. Mint egy fúria. Szóval őszintén szólva nem! értem. Fájt ez a fogadtatás, de tanulópénznek jó volt.
Azóta megtaláltam életem szerelmét, akinek a családja is befogadott... :)
Az élet kárpótolt.
válasza:A megoldás az, ha eléjük állsz és közlöd, hogy ez neked nem esik jól. Vagy igyál egyett apóssal, hátha közelebb hoz titeket.
Csak az évek segíthetnek ha kibírod, ugye.
válasza:Hát nem vagytok jóban annyi szent.
Hiszen nem is beszéltek.
Meg kell mondanod, hogy nincs üzizés.
Én letegezném őket és kész.
válasza: válasza:#3, bebuktad, Okoska. Nem tudsz semmi értelmeset írni, de azért a lelki rákod csak kibuggyan.
Amúgy paraszt dolog - minden pejoratív él nélkül is. A hagyományos magyar paraszt nem a beszédkészségéről bolt híres, soha sem.
Nekem is jutott ilyen fél majdnem rokon. Nehéz volt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!