Mással is fordult már elő ennyire durva helyzet?

Megpróbálok rövid és tömör lenni. A párommal 2 hónapja élünk együtt, az édesanyja kitalálta, hogy meglátogat minket, én korainak tartottam, főleg, hogy 2 hétre szeretett volna jönni,én egy hétvégét céloztam meg, majd végül közös megegyzés alapján 5 nap let belőle.

Megérkezett, a párom dolgozott, de vetettem vele egy csokor virágot, előző nap megfőzőtt (mert akkor meg én dolgoztam egész nap). Vártuk virággal, finom főtt étellel, párom még süteményt is sütött, pedig nem szokása.

Első nap elvittem vásárolni, csavarogni a városba, gondoltam kicsit megmutatom neki. Olyan dolgokat szeretett volna látni, amiket kocsi hiányában sajnos nem tudtam neki megmutatni és közben egy állandó szövegelést kaptam, és egy hatalmas negatív kisugárzással, összefüggéstelen dolgokról beszélt, nagyon lefárasztott. Második nap is elvittem.. együtt főztünk, majd úgy döntöttem elmegyek edzeni,mert nem bírom tovább, erre robbant a bomba. Párom hazaért, kérdezte az "anyósjelölttöl", hogy mit tett velem, hogy elmentem edzeni..ment az üvöltözés..

Hazaértem, kettesben elmondtam a páromnak, hogy ne haragudjon meg, de nagyon kikészít az anyukája, nagyon rossz a kisugárzása,és nem bírok vele egy légtérbe lenni. Akkor már 2 napja egy ilyen stressz, feszült légkörben éltünk. Nagyon haragudtam a páromra, hogy nem úgy intézte, hogy hétvégére jöjjön az édesanyja, amikor én dolgozom,és ő szabad. De kicsit azt éreztem, hogy ő se szeretne vele lenni,csak ilyen kötelezettségének érzi, hogy találkozzanak 2 év után... (külföldön él azóta a párom, 2 hónapja élek én is vele). Végül a párom felhívta a nővérét, hogy legyen egy családi csevej (anya, lánya, és fia, vagyis a párom). Na most ott nagy veszekedés és én is bele lettem vonva, hogy nem vártam nagy szeretettel az édesanyját, és hogy mit képzelek magamról? Meg miért nem mondtam el z őszinte véleményemet róla...Mellesleg a mai napig nem értik, hogy vannak olyan szituációk, hogy nem lehet egymás szemébe vágni, hogy "engem Te idegesítesz", hanem szépen el kell tűrni az az 5 napot,és bájcsevegni... Sajnos vannak ilyen szituációk...Ők azt mondták, hogy őszinték, és muszáj őszintének lenni..

A lényeg a lényeg, ma hazautazott az édesanya... Most eléggé az én oldalamról írtam le a dolgokat, az én személyes tapasztalataimat...

Persze a végére én is a párom fejéhez kiabáltam, hogy ha less unoka nem lázhatja az anyós.. Párom mindent visszamondott az anyukájnak..

A párom ha hazaér a repülőtérről beszéljük meg a dolgokat. Bocsánatot kérnék a cirkuszért, én is kifordultam magamból, ebben a közegben.. A családtól is bocsánatot kérnék, de nagyon szeretném ha nem kellenne velük soha többet se bszélgetnem, se találkoznom, mert elviselhetetlenek,és nem férünk össze.

Történt-e másnál is ilyen balhé? Mi let a kimenetele hosszútávon?