Mással is fordult már elő ennyire durva helyzet?
Megpróbálok rövid és tömör lenni. A párommal 2 hónapja élünk együtt, az édesanyja kitalálta, hogy meglátogat minket, én korainak tartottam, főleg, hogy 2 hétre szeretett volna jönni,én egy hétvégét céloztam meg, majd végül közös megegyzés alapján 5 nap let belőle.
Megérkezett, a párom dolgozott, de vetettem vele egy csokor virágot, előző nap megfőzőtt (mert akkor meg én dolgoztam egész nap). Vártuk virággal, finom főtt étellel, párom még süteményt is sütött, pedig nem szokása.
Első nap elvittem vásárolni, csavarogni a városba, gondoltam kicsit megmutatom neki. Olyan dolgokat szeretett volna látni, amiket kocsi hiányában sajnos nem tudtam neki megmutatni és közben egy állandó szövegelést kaptam, és egy hatalmas negatív kisugárzással, összefüggéstelen dolgokról beszélt, nagyon lefárasztott. Második nap is elvittem.. együtt főztünk, majd úgy döntöttem elmegyek edzeni,mert nem bírom tovább, erre robbant a bomba. Párom hazaért, kérdezte az "anyósjelölttöl", hogy mit tett velem, hogy elmentem edzeni..ment az üvöltözés..
Hazaértem, kettesben elmondtam a páromnak, hogy ne haragudjon meg, de nagyon kikészít az anyukája, nagyon rossz a kisugárzása,és nem bírok vele egy légtérbe lenni. Akkor már 2 napja egy ilyen stressz, feszült légkörben éltünk. Nagyon haragudtam a páromra, hogy nem úgy intézte, hogy hétvégére jöjjön az édesanyja, amikor én dolgozom,és ő szabad. De kicsit azt éreztem, hogy ő se szeretne vele lenni,csak ilyen kötelezettségének érzi, hogy találkozzanak 2 év után... (külföldön él azóta a párom, 2 hónapja élek én is vele). Végül a párom felhívta a nővérét, hogy legyen egy családi csevej (anya, lánya, és fia, vagyis a párom). Na most ott nagy veszekedés és én is bele lettem vonva, hogy nem vártam nagy szeretettel az édesanyját, és hogy mit képzelek magamról? Meg miért nem mondtam el z őszinte véleményemet róla...Mellesleg a mai napig nem értik, hogy vannak olyan szituációk, hogy nem lehet egymás szemébe vágni, hogy "engem Te idegesítesz", hanem szépen el kell tűrni az az 5 napot,és bájcsevegni... Sajnos vannak ilyen szituációk...Ők azt mondták, hogy őszinték, és muszáj őszintének lenni..
A lényeg a lényeg, ma hazautazott az édesanya... Most eléggé az én oldalamról írtam le a dolgokat, az én személyes tapasztalataimat...
Persze a végére én is a párom fejéhez kiabáltam, hogy ha less unoka nem lázhatja az anyós.. Párom mindent visszamondott az anyukájnak..
A párom ha hazaér a repülőtérről beszéljük meg a dolgokat. Bocsánatot kérnék a cirkuszért, én is kifordultam magamból, ebben a közegben.. A családtól is bocsánatot kérnék, de nagyon szeretném ha nem kellenne velük soha többet se bszélgetnem, se találkoznom, mert elviselhetetlenek,és nem férünk össze.
Történt-e másnál is ilyen balhé? Mi let a kimenetele hosszútávon?
Egyetértek a többséggel, szerintem egy bunkó pitsa vagy.
De az nekem is fura, hogy 2 évig nem ment hozzá, most te ott laksz és repül is.
Köszönöm az építőjellegű kommenteket. Az is előfordulhat, hogy nem maradunk együtt, abban az esetben, jobb hogy kiderül már most, hogy nem illünk össze...
Atgondolom, lehet, hogy igazatok van es en vagyok hisztis, akkor meg ez egy jel, hogy változtatnom kell a hozzállásomon...
Sajnos kulturabeli problemak vannak...Mast tanultam en a csaladomtol es ok is teljesen masok.
Nem tudok konkret mondatokat felidezni, de ugy ereztem az itt letbol, hogy nem szeretné, ha velem lenne a fia... O anno sokszor megmentette a halaltol es az egesz eletet ratette es ki vagyok en, hogy elveszem tole? Milyen jogon? De az is lehet, hogy rosszul ertelmeztem.
Edesanyam egy nagyon intelligens ember, emberekkel foglalkozik. Ot is felhivta es panaszkodott neki ram. Edesanyam nekem csak annyit mondott, hogy sajnos ez a holgy nem intelligens es nem erti a mondandonkat es ne veszekedjek vele, mert lehuz a szintjere es megver a rutinjaval...
Hagyjuk már. Pont abban kellett volna megmutatkoznia az intelligenciádnak, hogy felméred, hogy "nem vagytok egy szinten" és annak ellenére is el tudsz vele beszélgetni.
Semmi konkrétumot nem írtál, úgyhogy nem tartom kizártnak, hogy van itt más is, amit nem akarsz megosztani velünk.
Nézd, az én anyósJELÖLTEM 250 km-re lakik tőlünk, értelemszerűen nem csak egy hétvégére szoktunk menni, hanem 7-10 napokra, és ők is legalább 3-4 napra jönnek hozzánk. Elég fura egy asszony, csomó sztorit elmesél 2x-3x is akár, sokat beszél a munkájáról, ami unalmas lehet egy idő után, és ezzel a párom is tisztában van. DE, eszem ágában sem lenne bunkóskodni vele, vagy hisztizni vagy flegmázni. Szépen, INTELLIGENSEN (mert számomra ez az intelligencia) meghallgatom, mosolygok, visszakérdezek, aztán ő is boldog és én sem vagyok egy hisztis p-nek beállítva. És a másik dolog, hogy a barátomnak nagyon fontos az anyukája és rettenetesen érezném magam, ha nem jönnék ki jól vele. Mindent visszamondott a párod? Tényleg, mire számítottál?
Való igaz, nem lehet belemondani egymás szemébe dolgokat néha, viszont nem is kell hisztis kiskirálynőként viselkedni.
Azért ne haragudj már, de ha egyetlen egy mondatot sem tudsz mondani, amivel ténylegesen megbántott vagy megsértett téged a párod anyukája, csak szimplán te úgy érezted, hogy nem kedvel... miközben baromi nyilvánvaló, hogy épp te nem kedveled őt. És mire fel? Mert szerinted, meg édesanyád szerint, aki emberekkel foglalkozik (?), a kedves "anyósjelölt" nincs olyan intelligens, mint ti...
Elmondom neked, én is erősen értelmiségi családban nevelkedtem, nálunk mindenki orvos, vagy már igazgató valahol... óvodában már olvastam, gimiben már pszichológiát tanultam, sorra nyertem a versenyeket, hoztam haza a nyelvvizsgákat... és még fényezhetném magamat a végtelenségig.
A párom családja egyszerű. Az ő anyukája világ életében ugyanabban az üzemben végezte ugyanazt a munkát. Falusiak, ahogy mi is. Az én anyósomnak se diplomája, se menő, drága cuccai, nem hallgat Vivaldit és nem olvas Verne regényeket. De egy nagyon aranyos, kedves, tündéri asszony, soha nem volt közöttünk semmilyen ellentét, megértjük egymást, sőt képzeld, beszélgetni is tudunk, mert én - hogy is fogalmaztál? - le tudok "süllyedni" szeeegény, egyszerű emberek szintjére... nagyjából így kell beilleszkedni a társadalomba, és főleg egy családba.
Ha te inkább faképnél hagyod a párod anyját és elmész edzeni, mert annyira szinteden alulinak tartod, akkor neked (és az anyádnak) semmi keresnivalód nincs ebben a családban.
Vagy úgy képzelted, hogy szépen elszakítod a párodat az anyjától meg a családjától?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!