Iskolázottság miatti hátrány, anyós nem bír?

Anyósom és férjem is diplomás. Én nem, sőt, vendéglátós vagyok, elég sokat dolgozom. Anyósom, a kapcsolatunk elején fél órás monológot adott elő a család előtt, milyen jó és fontos diplomásnak lenni. Igazából én sosem voltam jó tanuló, úgy értem főiskolára nem jutottam el, de pincérnő a szakmám, tudom, nem nagy dolog, de én szeretem csinálni,fizetésem is jó, nem is tudom mit tanuljak diplomás képzésen. Rosszul esett, hogy lenézett, sajnos párom sem állt ki akkor mellettem. Mikor náluk vagyunk, direkt úgy tereli a beszélgetést, hogy az aktuális politikai témáról legyen szó, amihez valószínűleg a műveletlenségemből adódóan nem tudok hozzászólni, így kimaradok a beszélgetésből. De szeretem a művészetet, a természetet, ezek a témák nem kerülnek elő. Tudom a helyem a világban, nem vagyok egy kifejezett okos nő, de szeretem a fiát, rendszeresen főzök, tiszta vagyok, nyugalom van, és nem ez kellene, hogy számítson? A fia boldog mellettem? Akár hányszor találkozunk, lekezelő velem, alig néhány rám,mintha ott sem lennék. Amikor főz, és küld kaját, csak egy adagot.Tudja, hogy a fia jó étvágyú, mégis egy neki való adagot küld. Nem halok éhen, csak érthetetlen ez a gesztus is. Az esküvőnkön nem is gratulált, táncolni sem jött oda velem, egy mondatot nem beszéltünk, igaz, nem az volt azon a napon a legfőbb gondom, hogy anyós hol van és miért nem gratulált. Ajándékot sem kaptam tőlük, a férjem kezébe adtak borítékot, a keresztnevével. A legfőbb probléma szerintem a diploma hiánya. Ki volt már ilyen helyzetben? Hogyan kezeljem?