Anyósom miért féltékeny anyuékra?

Hát, nem az ő gyereke, hanem a tietek, ezt tudatosítani kell vele. Beszéljétek meg vele, hogy szívesen elviszitek hozzá az unokát, ő is meglátogathatja (persze he megbeszéltétek előre), de értse meg, hogy ez nem verseny a nagyszülők között. Ezen kívül azt is értse meg, hogy saját magának tesz rosszat, ha így viselkedik, mert annál kevésbé szívesen álltok a dologhoz ti is, és titeket ez kimondottan zavar.

Persze legjobb lenne, ha ezt nem a meny/vej mondaná el neki, hanem a saját gyereke.

Rögtön az elején kell "bunkónak" lenni ha arra kerül a sor, mert különben sosem lesz vége és saját magatokat fogjátok stresszelni, ez meg át fog ragadni a gyerekre is, ami végképp nem jó.

"Anyósom miért féltékeny anyuékra?"

Gőzöm sincs, de ez egy létező probléma sok helyen.

Alapban azok féltékenykednek anyósként (is) akik féltékeny természetűek és a férjükre is féltékenyek.

Nálunk a nászasszonyom volt ránk féltékeny, holott mi 100 km-re lakunk a gyerekektől, ők meg a szomszéd utcában.

Ők naponta találkoznak egymással, mi havonta.

Már akkor, amikor a menyem várandós volt és én elvesztettem a munkahelyem, olyanokat mondogatott, hogy "Nehogy ne találj munkahelyet, mert babázásból majd nem lehet megélni!"

A mókás az egészben, hogy mi támogatjuk a gyerekeket és nem ők!

Nem akarok általánosítani, lehet, hogy nem így van, de én a saját környezetemben azt tapasztalom, hogy a műveletlenebb, butább anyós-após páros viselkedik így. Nálunk is ez a helyzet. A testvéremnek két gyereke van, minden vasárnap az anyósáéknál ebédelnek, ide kb. fél évben egyszer jönnek ebédre, hiába hívjuk őket, és ritkábban is látjuk a gyerekeket, mint ők. Soha nincsenek otthon, amikor mi szeretnénk menni, vagy ide pl. nem jöhetnek bármikor aludni, oda viszont bármikor. A bátyám megengedné, de a sógornőm ki nem állhat minket, nem szereti, ha itt vannak a gyerekek. Mégis, az anyjáék, annak ellenére, hogy sokkal többet vannak a gyerekekkel, megsértődnek, ha itt alszanak vagy nálunk vannak, és borzasztó féltékenyek. Viszont el kell mondjam, nagyon buták, mindkettőjüknek csak 8 általánosa van, amivel még nem is lenne gond, ez még önmagában nem jelent semmit, de az illemet, jómodort nem ismerik, és nagyon buták. Hosszú lenne felsorolni, ezek miben merülnek ki, csak néhány példa: pl. halálos betegségen gúnyolódtak már karácsonykor családi körben, kárörvendtek, mikor nekünk nem ment olyan jól, mert apukám átmenetileg munkanélküli volt, és lenéztek, amiért nincsenek olyan modern cuccaik mint nekik, megkérdezték, ha nem engedhetjük meg, miért nem vesszük meg áruhitelre, stb. Mindenen csak röhögnek, de olyan gusztustalanul, mint a disznók, szinte már röfögnek... Ez amúgy azért fura, mert a sógornőm nem ilyen. Nem egy szimpatikus, kedves nő, de legalább nem alpári, ő tud kulturáltan viselkedni.

És a munkahelyemen és az egyik barátnőméknél is úgy veszem észre, hogy a kevésbé kulturált nagyszülőpár jobban ugrik az ilyesmire. Értetlenebbek és sértődékenyek, még akkor is, ha ők vannak többet a gyerekekkel. Erre sajnos kár magyarázatot keresni, mert nincs, ők ilyenek és kész. Határozottan kell fellépni velük szemben, más mód nem nagyon van, sokszor még abból sem értenek. A sértődéssel nem kell foglalkozni, az majd elmúlik, érzelmi zsarolásra meg nem szabad alapozni. Ők soha nem fogják megérteni, hogy a nagyszülőség nem verseny...