Hogyan lehetne ezt kezelni?

Az unoka az nem járandóság, miféle ostoba vénasszonyok vannak? :O (61F)

Még 10 év múlva se lesz nagyon késő, egyikőtöknek se.

Mi 13 éve éltünk együtt a férjemmel, ebből 7 évet házasságban, amikor gyereket vállaltunk. 32 éves voltam. Gondolhatod, mi is állandóan ezt hallgattuk, főleg úgy, hogy én egyáltalán nem akartam gyereket, máséit neveltem, ez tökéletesen elég volt.

Mikor nagyon eldurvult a helyzet, akkor mi azt mondtuk, hogy persze tervezünk gyereket, ha kisfiú lesz Farkasnak, ha kislány Farkatlankának fogjuk hívni, de legjobban azt szeretnénk, ha nemzeti ünnepen születne, mert akkor Ünnepnek nevezzük el, és Ünikének fogjuk becézni.

Elmondtuk egy párszor ezt kitartóan, aztán leszálltak a témáról.

Aztán jött ugyanez a sógornőmnél, képzeld el, neki hogy esett, amikor olyan betegsége van, hogy gyakorlatilag alig volt esély arra, hogy gyereke legyen még mesterséges úton is!

Igazából mindegy mit mondasz, ilyenkor nem hatnak az érvek arra, aki ilyen típus. Nem akarlak elkeseríteni, de ha majd gyereked lesz, akkor más "szentbeszédet" fog elkezdeni, amíg nem tisztázzátok a határokat.