Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Anyós, após » Mi a titka a jó anyós-meny...

Mi a titka a jó anyós-meny kapcsolatnak?

Figyelt kérdés
Hogyan lehet elérni hogy egy anyós kedveljen?

2016. okt. 27. 19:16
1 2 3 4
 21/33 hun_74 ***** válasza:
52%

Nem véletlen a mondás:

Legjobb anyós, a porhanyós... :D

2016. okt. 28. 20:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 22/33 anonim ***** válasza:
22%
Hát anyósfüggő a dolog. Ha vetélytársnak tekint, az elég gáz. Amúgy nem kell vele törődni, intelligensen kell a dolgokhoz àllni. Kis szarokon nem kell kiakadni.
2016. okt. 28. 20:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 23/33 anonim ***** válasza:
72%
Tapasztalat,ha az anyós nem kedvel megette a fene.Nem lehet negszerettetni csak ugy magad.de remélem sikerül kijönnötök egymással majd.
2016. okt. 29. 03:04
Hasznos számodra ez a válasz?
 24/33 anonim ***** válasza:
67%

Nézd, az én anyósom okos, intelligens nő volt. Azt sem mondhatom, hogy nem örült, amikor a fia végre megállapodott.


Nem kimondottan volt rossz a kapcsolatunk, de hogy kedvelt volna? alig hiszem. És én sem őt, sajnos.


Távolságtartó és udvarias volt a kacsolatunk. Ez volt a maximum, amit ki tudtunk hozni a helyzetből.

2016. okt. 29. 13:15
Hasznos számodra ez a válasz?
 25/33 anonim ***** válasza:
52%
Az én anyósjelöltemmel megszakítottam a kapcsolatot, számomra már nem létezik. Nem lett volna vele baj, értelmes nő, de túl sokáig lakott nála a fia (fél évig én is), és olyan szinten ránk telepedett, hogy abból sokalltunk be. Összevesztem vele, páromnak mondtam, hogy ha akar marad, ha akar jön, de én nem maradok tovább. Jött velem. Anyós egy ideig még próbálkozott ilyen szövegekkel, mint: "Úgyis ki fog dobni, aztán majd szaladsz haza", meg "Nélkülem úgysem tudtok fenntartani egy háztartást" és hasonlók. Na, nálam ez volt a végszó.
2016. okt. 29. 20:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 26/33 anonim ***** válasza:
18%
A sok válaszadó közül senki nem él együtt az anyóssal... nem értem , mi a problémátok!! Én már 35 éve viselem el , hogy egész nap ki-be mászkál a magánéletünkbe.Egy házban élünk, de van külön bejárata, teljes külön lakrésze.Mégis naponta 15-ször talál valami fontos közlendőt, amivel állandóan zavar bennünket. 30 éve özvegy, ezért sajnáljuk és nem akarjuk megbántani, de én már 10 éve nyugtatókat szedek miatta.Többször leültem vele megbeszélni, hogy nekem ez nem jó, hogy állandóan rám telepszik és be nem áll a szája. Pár napig jó volt, megértette aztán kezdődött minden elölről.Ha jönnek a gyerekeim, unokáim azonnal befut, ő van a középpontban én szinte szóhoz sem jutok.Senki nem akar vele harcolni, inkább tűrünk...de meddig??? Na , erre mit léptek?
2016. nov. 3. 08:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 27/33 anonim ***** válasza:
16%

26-s, megértem a keserűségedet, de nem értem, miért kell együtt élni anyóssal, ha ő el tudja látni magát és ilyen szinten rátelepszik a családra. Már rég külön kellett volna mennetek. Megéri nektek, hogy tönkre mész idegileg? Mit szól hozzá a férjed? Neki kellene a sarkára állni.

Bár lassan az az idő jön, amikor tényleg gondoskodni kell majd a mamáról. Akkor mi lesz? Összeszorított foggal és gyomorgörccsel mész át ápolni őt?


Mit látnak ebből a gyerekeid? Gondolom csak egy kedves mamát, aki örül az unokáinak. De hogy ennek mi az ára, azt csak idővel a saját bőrükön tapasztalják, ha másolják a mintát, amit eléjük éltek.


Nem sok értelme van sajnálni anyósodat. Inkább próbáljátok kijelölni a határokat. Mikor jöjjön át a mama, mennyi időre. Inkább a gyerekek ugorjanak át hozzá egy rövid időre, aztán legyenek csak veletek. Gondolom már felnőttek. Ha távolról jönnek ebédre, esetleg hívd meg a nagyit azokra az ebédekre. Ehhez persze kell a férjed segítsége.


Remélem lesz nálatok is változás.

Üdv: egy nehéz természetű anyós menye

2016. nov. 3. 14:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 28/33 anonim ***** válasza:
24%
Elméletileg mindenben igazad van, csak az élet nem ilyen egyszerű. Amikor bekerültem a családba, akkor halt meg apósom, egyértelműnek tűnt, hogy szegény mamát nem hagyjuk magára ebben a nagy házban, hiszen külön megvan mindenünk. Ennek már 35 éve...., most 86 éves. Ráadásul egy ideje szellemileg leépült anyámat is ide kellett hoznom, így már a munkahelyemet is fel kellett adnom. Otthonba való elhelyezését elindítottuk, de az min. 1 év. A férjemre nem számíthatok, nagyon jó ember, de gyenge. A "békesség" kedvéért mindenki csak halkan tűr és elviseli amit az élet rámért. Így már megérted, hogy nincs kiút.A szülőket nem lehet félredobni, csak azért, mert már problémásak.
2016. nov. 4. 09:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 29/33 anonim ***** válasza:
64%
26-os, ezt a kommentet úgy adtad elő, mintha a többi válaszoló tehetne arról, hogy te ilyen állapotban vagy az anyósod miatt. Mi kiléptünk, időben, te nem. Erről nem mi tehetünk, és szerintem, ha nagyon akarnád, meg tudnád oldani a problémádat. Akár úgy is, hogy nem dobod ki a szülőket.
2016. nov. 9. 08:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 30/33 anonim ***** válasza:
6%
29-es, belátom , hogy kommentem nem ehhez a kérdéshez kapcsolódik.Elnézést kérek, hogy zavartam a válaszolókat. Csak azért írtam, mert felháborított, hogy sokan ekkora problémát csinálnak ebből, ahelyett, hogy örülhetnének , hogy külön és szabadon élhetik az életüket.Talán az "irigység" is beszélt belőlem, de higgyétek el, nem rosszindulatból.
2016. nov. 9. 09:43
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!