Ti az ilyen viselkedésre hogy reagáltok?

A párom szüleinek tipikusan soha semmi sem jó. A párommal egy ideje külföldön élünk, 3 órányira a szülővárosunktól. A párom állása miatt kellett kiköltöznünk, de nem szeretünk itt élni, mielőbb hazamennénk (osztrák határ mellé, ott él a családunk is). Sokkal többet félre is tudtunk és tudnánk tenni a határ mellől ingázva, ezért is költöznénk vissza.

Eddig az volt a párom szüleinek a szívfájdalma, hogy miért járunk havonta 2x haza, milyen sokat kocsikázunk, "elkocsikázzuk a fizetésünket", ezért már néha nem is szóltunk, mikor hazautaztunk. Sőt sokszor arról is litániát tartottak, milyen balesetveszélyes, amennyit mi megyünk (havi 1500-2000 km?!) Most adódott egy álláslehetőség a páromnak a szülővárosunktól 1-1,5 órányira, még nem biztos az állás, de már eljátszottunk a gondolattal, mit fogunk lépni, ha oda felveszik. Úgy beszéltük meg, hogy annyival több fizetést kér a párom, amennyivel több a bejárás lesz a mostanihoz képest, a cég rábólintott az összegre. Nettó fél millió ft-ról van szó (évi 14x), mindezt 1 éves szakmai tapasztalattal, otthon jó, ha a felét megkeresné ennek és az is min. 50 perc lenne kocsival, ahol állást találhatna.

Csakhogy mindez nem tetszik a párom szüleinek. Eddig azt hallgattuk, hogy mi értelme van annyit hazajárni, annyi erővel költözzünk inkább haza, aztán keressünk a határ mellett valami munkát, most ezt tette a párom, most az a bajuk, hogy hogy fog bejárni olyan messze. Sőt megint jönnek a balesetes litániákkal. Bevallom, már egyre jobban félek, a fülembe ültették a bogarat, félek attól, hogy a párom egyszer meghal balesetben vagy mindketten meghalunk. Már többször megtapasztaltam, hogy mennyire nem szabad az ördögöt a falra festeni, mert megjelenik, a párom szülei mégis folyamatosan azt teszik. Soha nem féltem az autóban, rengeteget utaztam mindig is, szeretek vezetni is, nagyon odafigyelünk, hogy részünkről a lehető legbiztonságosabb legyen az utazás, de újabban egyre jobban félek attól, amit a párom szülei magyaráznak nekünk. Minden úton eszembe jut, hogy mi van, ha nem érünk haza, pedig régen sosem gondolkoztam ilyeneken. Telebeszélték a fejem ostoba dolgokkal. És komolyan elkezdtem visszakozni, hogy a páromat meg elengedjem havi 3-4000 km-t levezetni egyedül, hiába a jó állás.

Ti az ilyenekkel mit tennétek? Leállítanátok az ilyen embereket, mikor megint rákezdik? Le kellene osztani őket? Ők azt akarják, hogy a közelben dolgozzunk, de a párom szakmája ezt nem teszi lehetővé. A párom azt mondja, neki nem gond ez a távolság, régen is vezetett a munkahelyére napi 2 órát (3 éven keresztül), most csak kicsit lesz több. De a szüleit nem állítja le. Az anyósjelölt folyamatosan azzal is traktál engem, hogy én is figyeljek ám az autóban, ha nem én vezetek, akkor is, nehogy valami bajunk legyen (szépen rámterheli a felelősséget, ha valami történne...). Ti hogy reagálnátok ezekre? Már nem tudom elengedni a fülem mellett, olyan baljós jellege van...